1 Thessalonians 2
1 For you have known, brothers, that our entrance to you has not been in vain,
Magatok is tudjátok, atyámfiai, hogy nem hiába jártunk nálatok.
2 but having both suffered before, and having been mistreated (as you have known) in Philippi, we were bold in our God to speak to you the good news of God in much conflict,
Noha előbb szenvedésben és bántalmazásban volt részünk Filippiben – amint azt ti is tudjátok –, Istentől bátorságot kaptunk, hogy közöttetek is hirdessük Isten evangéliumát sok tusakodás közben.
3 for our exhortation [is] not out of deceit, nor out of uncleanness, nor in guile,
Mert a mi igehirdetésünk nem megtévesztésből, sem tisztátalan szándékból, sem álnokságból ered,
4 but as we have been approved by God to be entrusted with the good news, so we speak, not as pleasing men, but God, who is proving our hearts,
hanem Isten méltatott minket arra, hogy ránk bízza az evangéliumot. Ezért nem úgy hirdetjük azt, hogy embereknek, hanem hogy Istennek tetszését keressük, aki megvizsgálja szívünket.
5 for at no time did we come with speech of flattery (as you have known), nor in a pretext for covetousness (God [is] witness),
Hiszen tudjátok, soha nem lépünk fel sem hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal. Isten erre a tanú!
6 nor seeking glory from men, neither from you nor from others, being able to be burdensome, as Christ’s apostles.
Emberektől való dicsőítést sem kerestünk, sem tőletek, sem másoktól.
7 But we became gentle in your midst, as a nurse may nurture her own children,
Bár mint Krisztus apostolai érvényesíthettük volna tekintélyünket, mégis olyan szívélyesek voltunk köztetek, mint az anya, aki gyermekét dajkálja.
8 so being desirous of you, we are well-pleased to impart to you not only the good news of God, but also our own souls, because you have become beloved to us,
Így megkedvelve titeket, készek voltunk közölni veletek nemcsak Isten evangéliumát, hanem a magunk lelkét is, annyira megszerettünk titeket.
9 for you remember, brothers, our labor and travail, for working night and day not to be a burden on any of you, we preached the good news of God to you;
Emlékezhettek, atyámfiai, fáradozásunkra és vesződségünkre, mert éjjel-nappal munkálkodva hirdettük nektek Isten evangéliumát, hogy senkit meg ne terheljünk közületek.
10 you [are] witnesses—God also—how piously and righteously and blamelessly we became to you who believe,
Tanúk vagytok rá és az Isten, hogy milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk közöttetek, akik hisztek.
11 even as you have known how we are exhorting each one of you, as a father his own children, and comforting, and testifying,
Azt is tudjátok, hogy mint az atya gyermekeit, úgy intettünk és buzdítottunk egyenként mindnyájatokat,
12 for your walking worthily of God, who is calling you to His own kingdom and glory.
és kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, aki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.
13 And because of this we also continually give thanks to God, that, having received the word of God [by] your hearing from us, you accepted, not the word of men, but as it truly is, the word of God, who also works in you who believe;
Ezért mi is szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy ti befogadva Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (hiszen valóban az!), amely munkálkodik is bennetek, akik hisztek.
14 for you became imitators, brothers, of the assemblies of God that are in Judea in Christ Jesus, because you suffered such things, even you, from your own countrymen, as they also from the Jews,
Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivel ti ugyanúgy szenvedtetek saját honfitársaitoktól, mint azok a zsidóktól,
15 who put to death both the Lord Jesus and their own prophets, and persecuted us, and they are not pleasing God, and [are] contrary to all men,
akik megölték az Úr Jézust és saját prófétáikat is, és minket is üldöznek, és Istennek sem tetszenek, és minden ember ellenségei,
16 forbidding us to speak to the nations that they might be saved, so as to always fill up their sins, but [God’s] anger came on them—to the end!
akik megtiltják nekünk, hogy a pogányoknak prédikáljunk, hogy üdvözüljenek. Így teszik teljessé mindenkor bűneiket, de végül utolérte őket Isten haragja.
17 And we, brothers, having been taken from you for the space of an hour—in presence, not in heart—hurried more abundantly to see your face in much desire;
Mi pedig, testvéreim, miután elszakadtunk tőletek egy kevés időre – arcra, de nem szívre nézve –, annál buzgóbb vágyódással igyekeztünk arra, hogy szemtől szembe láthassunk titeket.
18 for this reason we wished to come to you (I, indeed, Paul), both once and again, and Satan hindered us;
El is akartunk menni hozzátok, különösen én, Pál, egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a sátán.
19 for what [is] our hope, or joy, or garland of rejoicing? Are not even you before our Lord Jesus Christ at His coming?
Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekvésünk koronája, ha nem ti is, a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor?
20 For you are our glory and joy.
Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.
