1 Peter 2
1 Having put aside, then, all evil, and all guile, and hypocrisies, and envyings, and all evil speakings,
Levetvén azért minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irígykedést, és minden rágalmazást.
2 as newborn babies, desire the reasonable, unspoiled milk, so that you may grow up to salvation,
Mint most született csecsemők, a tiszta, hamisítatlan tej után vágyakozzatok, hogy azon növekedjetek;
3 if [it] so be [that] you tasted that the LORD [is] good,
Mivelhogy ízleltétek, hogy jóságos az Úr.
4 to whom coming—a living stone—having indeed been disapproved of by men, but with God—choice [and] precious,
A kihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz,
5 and you yourselves are built up as living stones [into] a spiritual house, a holy priesthood, to offer up spiritual sacrifices acceptable to God through Jesus Christ.
Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.
6 For this reason, also, it is contained in the Writing: “Behold, I lay in Zion a chief cornerstone, choice, precious, and he who is believing on Him may not be put to shame”;
Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégyenül.
7 to you, then, who are believing—the preciousness; but to the unbelieving, [the] stone that the builders disapproved of—this One has become the head of [the] corner,
Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává;
8 and a stone of stumbling and a rock of offense—who are stumbling at the word, being unbelieving—to which they were also set.
A kik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, a mire rendeltettek is.
9 But you [are] a chosen race, a royal priesthood, a holy nation, a people acquired, that you may show forth the excellencies of Him who called you out of darkness into His wonderful light,
Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, a ki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;
10 who [were] once not a people, but [are] now the people of God; who had not found mercy, but now have found mercy.
A kik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe vagytok; a kik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok.
11 Beloved, I call on [you], as strangers and sojourners, to keep from the fleshly desires that war against the soul,
Szeretteim, kérlek titeket, mint jövevényeket és idegeneket, tartóztassátok meg magatokat a testi kívánságoktól, a melyek a lélek ellen vitézkednek;
12 having your behavior right among the nations, so that whenever they speak against you as evildoers, seeing [your] good works, they may glorify God in [the] day of inspection.
Magatokat a pogányok közt jól viselvén, hogy a miben rágalmaznak titeket mint gonosztévőket, a jó cselekedetekből, ha látják azokat, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján.
13 Be subject, then, to every human creation, because of the LORD, whether to a king, as the highest,
Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak;
14 whether to governors, as to those sent through him, for punishment, indeed, of evildoers, and a praise of those doing good;
Akár helytartóknak, mint a kiket ő küld a gonosztévők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dícsérésére.
15 because, so is the will of God, doing good, to put to silence the ignorance of the foolish men—
Mert úgy van az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén, elnémítsátok a balgatag emberek tudatlanságát;
16 as free, and not having freedom as the cloak of evil, but as servants of God;
Mint szabadok, és nem mint a kiknél a szabadság a gonoszság palástja, hanem mint Istennek szolgái.
17 give honor to all; love the brotherhood; fear God; honor the king.
Mindenkit tiszteljetek, az atyafiúságot szeressétek; az Istent féljétek; a királyt tiszteljétek.
18 Servants, be subject in all fear to the masters, not only to the good and gentle, but also to the crooked;
A cselédek teljes félelemmel engedelmeskedjenek az uraknak; nem csak a jóknak és kíméleteseknek, de a szívteleneknek is.
19 for this [is] grace: if anyone endures sorrows because of conscience toward God, suffering unrighteously;
Mert az kedves dolog, ha valaki Istenről való meggyőződéséért tűr keserűségeket, méltatlanul szenvedvén.
20 for what renown [is it], if sinning and being battered, you endure [it]? But if, doing good and suffering [for it], you endure, this [is] grace with God,
Mert micsoda dicsőség az, ha vétkezve és arczul veretve tűrtök? de ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennél.
21 for to this you were called, because Christ also suffered for you, leaving to you an example, that you may follow His steps,
Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek:
22 who did not commit sin, nor was guile found in His mouth,
A ki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott:
23 who being reviled—was not reviling again, suffering—was not threatening, and was committing Himself to Him who is judging righteously,
A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre:
24 who Himself bore our sins in His body on the tree that having died to sins, we may live to righteousness; by whose stripes you were healed;
A ki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel szógyultatok meg.
25 for you were as sheep going astray, but now you turned back to the Shepherd and Overseer of your souls.
Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.
