Song of Solomon 2
1 I am the rose of Sharon, the lily of the valleys.—
Én vagyok a Sárón nárczisza, a völgyek lilioma.
2 Like the lily among the thorns, so is my beloved among the young maidens.—
Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a leányok között.
3 Like the apple-tree among the trees of the forest, so is my friend among the young men: under his shadow do I ardently wish to sit, and his fruit is sweet to my palate.
Mint almafa az erdő fái közt, olyan barátom a fiuk közt, árnyékát megkívántam és ültem benne, és gyümölcse édes az ínyemnek.
4 He brought me to the banqueting-house, and his banner over me was love.
Bevitt engem a boros házba és zászlója fölöttem a szerelem.
5 Strengthen me with flagons of wine, refresh me with apples; for sick of love am I.
Erősítsetek engem szőlőlepénynyel, üdítsetek föl almával, mert betegje vagyok a szerelemnek.
6 Oh that his left hand might be under my head, and that his right might embrace me.
Balja fejemen alól és jobbja átölel!
7 I adjure you, O daughters of Jerusalem, by the roes, and by the hinds of the field, that ye awaken not, nor excite my love, till it please [to come of itself].—
Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, a szarvasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébreszszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.
8 The voice of my friend! behold, there he cometh, leaping over the mountains, skipping over the hills.
Hallga, barátom ímhol jön, szökdel a hegyeken, ugrándoz a halmokon.
9 My friend is like a roebuck or the fawn of the hinds: behold, there he standeth behind our wall, looking in at the windows, seeing through the lattice.
Hasonlít barátom a szarvashoz vagy az őzök gidájához; ímhol áll házfalunk mögött, betekint az ablakon át, bepillant a rácson át.
10 My friend commenced, and said unto me, Rise thee up, my beloved, my fair one, and come along.
Megszólalt barátom és mondta nekem: Kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el!
11 For, lo, the winter is past, the rain is over and gone its way.
Mert íme a tél elmult, az esőzés elvonult, elment;
12 The flowers are seen in the land; the time of the [birds'] singing is come, and the voice of the turtle-dove is heard in our land;
a virágok mutatkoztak az országban, az ének ideje elérkezett, és a gerle hangja hallatszott országunkban;
13 The fig-tree perfumeth its green figs, and the vines with young grapes give forth a [pleasant] smell. Arise thee, my beloved, my fair one, and come along.
a fügefa érlelni kezdte gyümölcseit s a szőlőtők virágban állnak, illatot adnak: kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el
14 O my dove, who art in the clefts of the rock, in the recesses of the cliffs, let me see thy countenance, let me hear thy voice; for thy voice is sweet, and thy countenance is comely.—
Galambom a sziklahasadékokban, a lejtő rejtekében, hadd látnom ábrázatodat, hadd hallanom hangodat, mert hangod kellemes és ábrázatod bájos.
15 Seize for us the foxes, the little foxes, that injure the vineyards; for our vineyards have young grapes.
Fogjátok meg nekünk a rókákat, a kis rókákat, szőlőrontókat, hisz a mi szőlőink virágban állanak.
16 My friend is mine, and I am his—that feedeth among the lilies.
Barátom az enyim s én vagyok az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
17 Until the day become cool, and the shadows flee away, turn about, my friend, and be thou like the roebuck or the fawn of the hinds upon the mountains of separation.
Mig hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, fordulj, légy hasonlóvá, barátom, a szarvashoz vagy az őzök gidájához a szakadékos hegyeken.
