Song of Solomon 1
1 The song of songs, which is Solomon's.
Énekek éneke, mely Salamoné.
2 Oh that he might kiss me with the kisses of his mouth; for thy caresses are more pleasant than wine.
Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
3 To the smell are thy fragrant oils pleasant, [like] precious oil poured forth is thy name [famous afar]: therefore do maidens love thee.
A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
4 Oh draw me, after thee will we run: the king hath brought me into his chambers; we will be glad and rejoice in thee; we will recall thy caresses, more [pleasant] than wine; without deceit [all] love thee.—
Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
5 Black am I, yet comely, O daughters of Jerusalem, like the tents of Kedar, like the curtains of Solomon.
Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
6 Look not so at me, because I am somewhat black, because the sun hath looked fiercely at me: my mother's children were angry with me; they appointed me to be keeper of the vineyards; but my vineyard, which is my own, have I not kept.—
Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
7 Tell me, O thou whom my soul loveth, where thou feedest? where lettest thou thy flock rest at noon? for why should I appear like a veiled mourner by the flocks of thy companions?—
Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
8 If thou knowest this not, O thou fairest of women, go but forth in the footsteps of the flock, and feed thy kids around the shepherds' dwellings.—
Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
9 Unto the horse in Pharaoh's chariot do I compare thee, my beloved.
A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
10 Comely are thy cheeks between strings [of pearls], thy neck with rows [of jewels].
Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
11 Chains of gold will we make for thee with studs of silver.—
Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
12 While the king sitteth at his table, my spikenard sendeth forth its [pleasant] smell.
Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
13 A bundle of myrrh is my friend unto me, that resteth on my bosom.
Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
14 A copher-cluster is my friend unto me in the vineyards of 'En-gedi.—
Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
15 Lo, thou art beautiful, my beloved: lo, thou art beautiful: thy eyes are those of a dove.—
Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
16 Lo, thou art beautiful, my friend, also pleasant: also our couch is [made in the] green [wood].
Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
17 The beams of our houses are cedars and our wainscoting of cypress-trees.
A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
