Psalms 83
1 “A song or psalm of Assaph.” O God, take no rest for thyself: be not silent and keep not still, O God!
Ének, zsoltár Ászáftól. Isten, ne legyen nyugtod, ne hallgass s ne légy csendes, Isten!
2 For, lo, thy enemies make a tumult, and they that hate thee have lifted up their head.
Mert íme ellenségeid zúgnak és gyűlölőid fölemelték fejüket.
3 Against thy people they take crafty secret device, and they consult against those whom thou protectest.
Néped ellen ravaszul tanakodnak és tanácskoznak oltalmazottjaid ellen.
4 They have said, Come, and let us cut them off from being a nation; and the name of Israel shall be remembered no more.
Azt mondták: jertek, semmisítsük meg őket a nemzetek sorából, hogy többé ne említtessék Izraél neve!
5 For they have consulted cordially together; against thee they make a covenant:
Mert egy szívvel tanácskoztak egyaránt, ellened szövetséget kötnek:
6 The tents of Edom, and the Ishmaelites: Moab, and the Hagarenes;
Edóm sátrai, meg az ismaeliták, Móáb és a hágáriak,
7 Gebal, and 'Ammon, and 'Amalek; the Philistines with the inhabitants of Tyre;
Gebál és Ammón és Amálék, Peléset Czórnak lakóival együtt.
8 Also Asshur is joined with them; they have become an arm unto the children of Lot. (Selah)
Assúr is csatlakozott hozzájuk, karjukká lettek Lót fiainak. Széla.
9 Do unto them as [unto] Midian; as to Sissera, as to Jabin, at the brook Kishon:
Tégy velük mint Midjánnal, mint Szíszerával, mint Jábinnal Kisón patakjánál!
10 Who were annihilated at 'En-dor; they became as dung for the ground.
Megsemmisültek Endórban, trágyájává lettek a földnek.
11 Render them, their nobles, like 'Oreb, and like Zeeb; yea, like Zebach and like Zalmunna' all their princes;
Tedd őket, nemeseiket, olyanokká mint Órébet és Zeébet, és mint Zébachot és Czalmunnát mind a fejedelmeiket.
12 Who said, Let us conquer for ourselves the dwellings of God,
Akik azt mondták: foglaljuk el magunknak Isten hajlékait!
13 O my God, render them like the thistle-down, like stubble before the wind.
Istenem, tedd őket olyanokká mint a porforgatagot, mint a tarlót a szél előtt!
14 As the fire burneth up a forest, and as the flame setteth the mountains on fire:
Mint tűz, mely erdőt éget, és mint a láng, mely föllobbant hegyeket.
15 So pursue them with thy storm, and with thy whirlwind do thou terrify them.
Úgy üldözd őket viharoddal, és szélvészeddel rémítsd el.
16 Fill their faces with shame, that they may seek thy name, O Lord!
Töltsd el arczukat szégyennel, hogy keressék nevedet, oh Örökkévaló!
17 Let them be made ashamed and terrified for ever and aye; yea, let them be put to the blush and perish:
szégyenüljenek meg és rémüljenek el örökké, piruljanak és vesszenek el!
18 That they may know that thou, whose name is the Eternal, art by thyself alone, the Most High over all the earth.
S tudják meg, hogy te, meg neved, oh Örökkévaló egyedül vagy, a legfelső az egész föld fölött.
