Psalms 79
1 “A psalm of Assaph.” O God! nations have entered into thy heritage; they have profaned thy holy temple; they have rendered Jerusalem heaps of ruins.
Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.
2 They have given the dead bodies of thy servants as food unto the fowls of the heaven, the flesh of thy pious ones unto the beasts of the earth.
Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.
3 They have shed their blood like water all round about Jerusalem: and there is no one to bury them.
Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.
4 We are become a reproach to our neighbors, a scorn and derision to those that are round about us.
Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.
5 How long, Lord? wilt thou be indignant for ever? shall thy jealousy burn like fire?
Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?
6 Pour out thy fury over the nations that acknowledge thee not, and over the kingdoms that have not called on thy name.
Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;
7 For they have devoured Jacob, and laid waste his dwelling-place.
Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.
8 Oh remember not against us the iniquities of our fathers: make haste, let thy mercies come to our aid; for we are very miserable.
Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.
9 Help us, O God of our salvation, because of the glory of thy name; and deliver us, and atone for our sins, for the sake of thy name.
Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.
10 Wherefore shall the nations say, Where is their God? let there be made known among the nations before our eyes, the vengeance for the blood of thy servants which hath been shed.
Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.
11 Let the sighing of the prisoner come before thee: according to the greatness of thy almighty power preserve thou those that are doomed to death;
Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;
12 And recompense unto our neighbors sevenfold into their bosom their defiance wherewith they have defied thee, O Lord.
És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!
13 But we thy people and the flock of thy pasture will give thanks unto thee for ever: from generation to generation will we relate thy praise.
Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!
