Psalms 77
1 “To the chief musician on Jeduthun, by Assaph a psalm.” [I lift up] my voice unto God, and I cry; [I lilt up] my voice unto God: do then give ear unto me.
Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám.
2 On the day of my distress I sought the Lord; in the night my hand was stretched out, and did not cease: my soul refused to be comforted.
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.
3 I think of God, and moan: I reflect, and my spirit is overwhelmed. (Selah)
Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. (Szela)
4 Thou holdest my eyes awake: I am troubled and I cannot speak.
Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.
5 I think over the days of old, the years of ancient times.
Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről.
6 I call to remembrance my song in the night; with my own heart I reflect: and my spirit maketh diligent search.
Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:
7 Will the Lord cast me off for ever? and will he never more give his favor again?
Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?
8 Is his kindness spent for ever? is his promise come to an end for all generations?
Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre?
9 Hath God forgotten to be gracious? or hath he shut up in anger his mercies? (Selah)
Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? (Szela)
10 And I said, This shall be my entreaty, [for] the years of the right hand of the Most High.
És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.
11 I will remember the deeds of the Lord; for I will remember out of ancient times thy wonders.
Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról;
12 I will meditate also of all thy work, and on thy deeds will I reflect.
És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom.
13 O God, in holiness is thy way: where is there a god so great as God?
Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?
14 Thou art the God that dost wonders: thou hast made known among the people thy strength.
Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.
15 Thou hast redeemed with [a mighty] arm thy people, the sons of Jacob and Joseph. (Selah)
Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. (Szela)
16 The waters saw thee, O God, the waters saw thee; they shook: also the depths trembled.
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.
17 The clouds poured out water; the skies sent forth thunder: also thy arrows sped along.
A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.
18 The voice of thy thunder was in the whirlwind; lightnings gave light to the world; the earth trembled and quaked,
Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.
19 Through the sea led thy way, and thy path was through mighty waters, and thy footsteps could not be known.
Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.
20 Thou didst lead like a flock thy people by means of Moses and Aaron.
Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.
