Psalms 77
1 “To the chief musician on Jeduthun, by Assaph a psalm.” [I lift up] my voice unto God, and I cry; [I lilt up] my voice unto God: do then give ear unto me.
a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
2 On the day of my distress I sought the Lord; in the night my hand was stretched out, and did not cease: my soul refused to be comforted.
Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
3 I think of God, and moan: I reflect, and my spirit is overwhelmed. (Selah)
Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
4 Thou holdest my eyes awake: I am troubled and I cannot speak.
Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
5 I think over the days of old, the years of ancient times.
Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
6 I call to remembrance my song in the night; with my own heart I reflect: and my spirit maketh diligent search.
Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
7 Will the Lord cast me off for ever? and will he never more give his favor again?
Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
8 Is his kindness spent for ever? is his promise come to an end for all generations?
Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
9 Hath God forgotten to be gracious? or hath he shut up in anger his mercies? (Selah)
Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
10 And I said, This shall be my entreaty, [for] the years of the right hand of the Most High.
Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
11 I will remember the deeds of the Lord; for I will remember out of ancient times thy wonders.
Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
12 I will meditate also of all thy work, and on thy deeds will I reflect.
elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
13 O God, in holiness is thy way: where is there a god so great as God?
Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
14 Thou art the God that dost wonders: thou hast made known among the people thy strength.
Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
15 Thou hast redeemed with [a mighty] arm thy people, the sons of Jacob and Joseph. (Selah)
Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
16 The waters saw thee, O God, the waters saw thee; they shook: also the depths trembled.
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
17 The clouds poured out water; the skies sent forth thunder: also thy arrows sped along.
Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
18 The voice of thy thunder was in the whirlwind; lightnings gave light to the world; the earth trembled and quaked,
hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
19 Through the sea led thy way, and thy path was through mighty waters, and thy footsteps could not be known.
Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
20 Thou didst lead like a flock thy people by means of Moses and Aaron.
Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.
