Psalms 69
1 “To the chief musician upon Shoshannim, by David.” Save me, O God; for the waters are come even to threaten my life.
A karmesternek. Liliomok szerint. Dávidtól. Segíts engem Isten, mert lélekig hatoltak a vizek.
2 I am sunk in the mire of the deep, where there is no standing; I am come into the depths of the waters, and the flood overfloweth me.
Belesülyedtem a mélység iszapjába, s nincs megállhatás; bejutottam vizek mélyeibe és áradat sodort el engem.
3 I am weary of my calling; my throat is hoarse; my eyes fail, while I hope for my God.
Elfáradtam kiáltásomban, kihevült a torkom, elepedtek szemeim, várván Istenemre.
4 More than the hairs of my head are those that hate me without a cause; numerous are those that would destroy me, that are my enemies wrongfully: what I have not robbed shall I now restore.
Többen vannak fejem haj szálainál, kik ok nélkül gyülölöim, számosak a megsemmisítőim, kik hazugul ellenségeim; a mit el nem raboltam, azt kell megtérítenem.
5 O God, thou art well aware of my folly, and my guilty deeds are from thee not hidden.
Isten, te ismered oktalanságomat, és bűneim előtted nincsenek eltitkolva.
6 Let not those that wait on thee, O Lord Eternal of hosts, be made ashamed through me: let not those that seek thee be confounded through me, O God of Israel.
Ne szégyenűljenek meg általam a téged remélők, Uram, Örökkévaló, seregek ura; ne piruljanak el általam a téged keresők, Izraél Istene.
7 Because for thy sake have I borne reproach, hath confusion covered my face.
Mert éretted viseltem gyalázatot, boritotta szégyen arczomat;
8 A stranger am I become unto my brothers, and an alien unto my mother's children.
elidegenítve lettem testvéreimnek, isméretlenné anyám fiainak.
9 Because the zeal for thy house hath devoured me; and the reproaches of those that reproached thee are fallen upon me.
Mert a házadért való buzgólkodás megemésztett engem, és gyalázóid gyalázásai én reám estek.
10 When I wept at the fasting of my soul, it became a reproach to me.
Bőjtben sírtam lelkemből, gyalázássá lett nekem;
11 And when I made sackcloth my garment, I became a proverb to them.
öltözetemmé zsákot tettem: lettem nekik példabeszéddé.
12 Those that sit in the gate talk against me; and [about me make] songs the drinkers of strong drink.
Szólnak rólam a kapuban ülők és a borivóknak danái.
13 But as for me, I direct my prayer unto thee, O Lord, in a time of favor; O God, in the multitude of thy kindness: answer me in the truth of thy salvation.
De én – hozzád van az imádságom, Örökkévaló, a kegy idején; Isten, nagy szeretetedben hallgass meg engem üdvöd igazságával.
14 Deliver me out of the mire, that I may not sink: let me be delivered from those that hate me, and out of the depths of the waters.
Ments ki engem a sárból, s ne engedj elsülyednem; hadd menekülök meg gyűlölőimtől s vizek mélyeiből.
15 Let not the flood of waters overflow me, and let not the deep swallow me up, and let not the pit close its mouth upon me.
Ne sodorjon el a viz áradata s ne nyeljen el a mélység, s ne zárja rám száját a verem.
16 Answer me, O Lord; for thy kindness is good: according to the multitude of thy mercies turn thou unto me.
Hallgass meg, Örökkévaló, mert jó a szereteted, nagy irgalmad szerint fordulj hozzám.
17 And hide not thy face from thy servant; for I am in distress: make haste and answer me.
S ne rejtsd el arczodat szolgádtól; mert megszorultam, gyorsan hallgass meg.
18 Draw nigh unto my soul, and redeem it: because of my enemies do thou ransom me.
Közeledj lelkemhez, váltsd meg azt, ellenségeim okából válts ki engem.
19 Thou well knowest my reproach, and my shame, and my confusion: before thee are all my assailants.
Te ismered gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; előtted vannak mind a szorongatóim.
20 Reproach hath broken my heart; and I am sick; and I waited for pity, but there was none; and for comforters, but I found none.
Gyalázat törte meg szívemet és sínylődtem; reméltem megszánást, de nincs, vigasztalókat, de nem találtam.
21 And they put into my food gall; and in my thirst they give me vinegar to drink.
Étkemül adtak mérget és szomjamra itattak velem eczetet.
22 May [then] their table become a snare before them: and to those that are at peace, a trap.
Legyen asztaluk előttük tőrré és a bátorságosaknak csapdává.
23 May their eyes become dark, that they cannot see; and make their loins continually to waver.
Sötétűljenek el szemeik, hogy ne lássanak, és derekukat mindig tántorogtasd meg.
24 Pour out over them thy indignation, and let the heat of thy anger overtake them.
Öntsd ki rájuk haragvásodat, és föllobbant haragod érje utól őket.
25 May their palace become desolate: in their tents let no one dwell.
Legyen tanyájuk elpusztult, sátraikban ne legyen lakó.
26 For whom thou hast smitten they persecute; and of the pain of those whom thou but wounded do they converse.
Mert a kiket te megvertél, üldözték, és megöltjeid fájdalmáról beszélnek.
27 Lay guilt upon their guilt; and let them not come into thy righteousness.
Tégy bűnt a bűnükre s ne jussanak be igazságodba.
28 Let them be blotted out of the book of the living; and with the righteous let them not be written down.
Törültessenek ki az élők könyvéből és igazakkal együtt be ne irassanak.
29 But I am poor and suffering: let thy salvation, O God, set me up on high.
Én pedig szegény és szenvedő vagyok; segítséged, oh Isten, ótalmazzon engem.
30 I will praise the name of God with song, and will magnify him with thanksgiving.
Hadd dicsérem Isten nevét énekkel és nagynak mondom őt hálaszóval,
31 And this will please the Lord better than an ox or bullock having horns and cloven hoofs.
az jobban tetszik az Örökkévalónak ökörnél, szarvas-patás tuloknál.
32 The meek will see this, and be rejoiced: ye that seek God, and your heart shall revive.
Látták az alázatosak, örülnek; Istent keresők ti, éledjen föl szívetek!
33 For the Lord listeneth unto the needy, and his prisoners he despiseth not.
Mert hallgat a szűkölködőkre az Örökkévaló, s az ő foglyait nem vetette meg.
34 Let heaven and earth praise him, the seas, and every thing that moveth therein.
Dicsérjék őt ég és föld, tengerek s mind a mi mozog bennök:
35 For God will save Zion, and will build the cities of Judah: that they may abide there, and have it in possession:
mert Isten megsegíti Cziónt s fölépíti Jehúda városait, hogy lakjanak ott. és birtokba vegyél;
36 And the seed of his servants shall inherit it; and they that love his name shall dwell therein.
és szolgáinak magzata örökli azt, a kik nevét szeretik, lakoznak benne.
