Psalms 65

1 “To the chief musician, a psalm [and] song of David.” For thee praise is waiting, O God, in Zion: and unto thee shall vows be paid.

Az éneklőmesternek; zsoltár; Dávid éneke. Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik ott a fogadást.

2 O thou that hearest prayer, unto thee all flesh shall come.

Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.

3 The iniquitous things have become too mighty for me: our transgressions—these wilt thou wipe away.

Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.

4 Happy is he whom thou choosest, and causest to approach, that he may dwell in thy courts: let us be satisfied with the happiness of thy house, the holiness of thy temple.

Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!

5 With terrific deeds in righteousness wilt thou answer us, O God of our salvation, who art the confidence of all the ends of the earth, and of the sea, that are far away;

Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;

6 Who setteth firmly the mountains by his power, who is girded with might;

A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;

7 Who assuageth the roaring of the seas, the roaring of their waves, and the tumult of nations.

A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.

8 And they that dwell in the uttermost parts are afraid of thy wondrous signs: the outgoings of the morning and evening thou causest to rejoice.

Félnek is jeleidtől a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.

9 Thou hast thought of the earth, and waterest her abundantly; thou greatly enrichest her; the brook of God is full of water: thou preparest their corn, when thou hast thus prepared her.

Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.

10 Watering her furrows abundantly, smoothing down her ridges, thou softenest her with showers; thou blessest her growth.

Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesővel meglágyítod azt, termését megáldod.

11 Thou hast crowned the year of thy goodness; and thy tracks drop fatness:

Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;

12 The pastures of the wilderness are dropping [with plenty]: and the hills are girt with gladness.

Csepegnek a puszta legelői és a halmokat vígság övezi.

13 The meadows are clothed with flocks, and the valleys are enveloped with corn: men shout for joy, [yea, ] they also sing.

A legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek.