< Psalms 65 >
1 “To the chief musician, a psalm [and] song of David.” For thee praise is waiting, O God, in Zion: and unto thee shall vows be paid.
A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Ének. Hozzád illő a dicsérő dal, oh Isten, Cziónban, és neked fizettessék a fogadalom!
2 O thou that hearest prayer, unto thee all flesh shall come.
Meghallója az imának, te eléd járul minden halandó.
3 The iniquitous things have become too mighty for me: our transgressions—these wilt thou wipe away.
A bűnök dolgai elhatalmasodtak rajtam; bűntetteinket, te bocsásd meg azokat!
4 Happy is he whom thou choosest, and causest to approach, that he may dwell in thy courts: let us be satisfied with the happiness of thy house, the holiness of thy temple.
Boldog, a kit megválasztasz és közeledni engedsz, hogy lakozzék udvaraidban! Hadd lakjunk jól javával házadnak, szent templomodnak!
5 With terrific deeds in righteousness wilt thou answer us, O God of our salvation, who art the confidence of all the ends of the earth, and of the sea, that are far away;
Félelmetes dolgokkal igazságban hallgass meg minket, üdvünk Istene, bizodalma mind a föld végeinek és a távoli tengernek;
6 Who setteth firmly the mountains by his power, who is girded with might;
a ki megszilárdítja a hegyeket erejével, felövezkedve hatalommal,
7 Who assuageth the roaring of the seas, the roaring of their waves, and the tumult of nations.
lecsillapítja tengerek zajongását, hullámaik zajongását és nemzetek zúgását.
8 And they that dwell in the uttermost parts are afraid of thy wondrous signs: the outgoings of the morning and evening thou causest to rejoice.
S megfélemedtek a végek lakói jeleidtől, reggel és est keletjeit megujjongtatod.
9 Thou hast thought of the earth, and waterest her abundantly; thou greatly enrichest her; the brook of God is full of water: thou preparest their corn, when thou hast thus prepared her.
Gondoltál tt földre és megáztattad, bőven meggazdagítod, Isten patakjából, mely vizzel teli; elkészíted gabnájukat, mert így készíted őt elő:
10 Watering her furrows abundantly, smoothing down her ridges, thou softenest her with showers; thou blessest her growth.
barázdáit öntözve, lelapítva göröngyeit, záporesővel megpuhítod, megáldod növényzetét.
11 Thou hast crowned the year of thy goodness; and thy tracks drop fatness:
Megkoronázod az esztendőt jóságoddal, és ösvényeid zsiradéktól csurognak.
12 The pastures of the wilderness are dropping [with plenty]: and the hills are girt with gladness.
Csurognak a puszta tanyái s ujjongással övezkednek a halmok;
13 The meadows are clothed with flocks, and the valleys are enveloped with corn: men shout for joy, [yea, ] they also sing.
öltöttek juhokat a rétek és a völgyek gabonába burkolóznak, riadoznak meg énekelnek!