Psalms 59
1 “To the chief musician, Al-tashcheth, by David, a Michtham, when Saul sent, and they watched the house to put him to death.” Deliver me from my enemies, O my God: defend me from them that rise up against me.
Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt. Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
2 Deliver me from the workers of wickedness, and from men of blood do thou save me.
Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
3 For, lo, they lie in wait for my soul, the mighty are gathered in troops against me: not for my transgression, nor for my sin, O Lord.
Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
4 Without guilt [in me] they run and make themselves ready: awake, [come] toward me, and behold.
Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!
5 And thou, O Lord God of hosts, the God of Israel, awake to punish all the nations: be not gracious to any treacherous wicked one. (Selah)
Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. (Szela)
6 They will return at evening; they will howl like dogs, and go round about the city.
Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
7 Behold, they sputter with their mouth: swords are in their lips; for who, [say they, ] doth hear?
Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?
8 But thou, O Lord, wilt laugh at theme: thou wilt hold in derision all the nations.
Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
9 Because of [the enemy's] strength will I wait upon thee; for God is my defence.
Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
10 The God who showeth me kindness will go before me: God will let me see [my desire] upon those who regard me with envy.
Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.
11 Slay them not, that my people may not forget: drive them about by thy power; and bring them down, thou our shield, O Lord.
Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
12 The sin of their mouth is the word of their lips: let them be caught through their pride, because of the cursing and lying which they relate.
Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
13 Make an end in fury, make an end [of them], that they my be no more, and let them know that God ruleth in Jacob, as far as the ends of the earth. (Selah)
Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. (Szela)
14 And they will return in the evening; they will howl like dogs, and go round about the city.
Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
15 They will indeed roam about after something to eat, if they be not satisfied, so that they can be at rest.
Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
16 But I will truly sing of thy strength; yea, I will sing joyfully in the morning of thy kindness; for thou hast been a defence unto me and a refuge on the day when I was distressed.
Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
17 Unto thee, O my strength, will I sing; for God is my defence, the God of my kindness.
Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!
