Psalms 50
1 “A psalm of Assaph.” The God of gods, the Lord, speaketh, and calleth the earth, from the rising of the sun unto his setting.
Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.
2 Out of Zion, the perfection of beauty, God shineth forth.
A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.
3 Our God is coming, and will not keep silence: a fire devoureth before him, and round him there rageth a mighty storm.
Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.
4 He will call to the heavens above, and to the earth, to judge his people.
Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:
5 “Gather together unto me my pious servants, who make a covenant with me by sacrifice.”
Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!
6 And the heavens tell of his righteousness; for God is judge himself. (Selah)
És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. (Szela)
7 “Hear, O my people, and I will speak; O Israel, and I will testify against thee: God, thy God, am I.
Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.
8 Not because of thy sacrifices will I reprove thee; and thy burnt-offerings are continually before me.
Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.
9 I will not take a bullock out of thy house, nor he-goats out of thy folds.
De nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;
10 For mine are all the beasts of the forest, the cattle upon a thousand mountains.
Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.
11 I know all the fowls of the mountains: whatever moveth on the fields is with me.
Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai tudva vannak nálam.
12 If I were hungry, I would not say it to thee; for mine is the world, and what filleth it.
Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.
13 Do I eat the flesh of fatted bulls, or drink the blood of he-goats?
Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?
14 Offer unto God thanksgiving; and pay unto the Most High thy vows;
Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!
15 And call on me on the day of distress: I will deliver thee, — and so wilt thou glorify me.”
És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.
16 But unto the wicked God saith, “What hast thou to do to relate my statutes, and why bearest thou my covenant upon thy mouth?
A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?
17 And yet thou hatest instruction, and castest my words behind thee.
Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!
18 When thou seest a thief, then art thou pleased with him, and with adulterers hast thou thy portion.
Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.
19 Thou lettest loose thy mouth with evil, and thy tongue frameth deceit.
A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.
20 Thou sittest and speakest against thy brother; against thy own mother's son thou utterest slander.
Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.
21 These things hast thou done, and I kept silence: thou didst ween that I am like thyself; [but] I will reprove thee, and set it in order before thy eyes.”
Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom azokat.
22 Do but reflect on this, ye that forget God, lest I tear [you] in pieces, with none to deliver.
Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:
23 Whoso offereth thanksgiving glorifieth me: and to him that ordereth his course aright, will I show the salvation of God.
A ki hálával áldozik, az dicsőít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.
