Psalms 50
1 “A psalm of Assaph.” The God of gods, the Lord, speaketh, and calleth the earth, from the rising of the sun unto his setting.
Zsoltár Ászáftól. Isten, az Isten, az Örökkévaló beszélt, hívta a földet, napkeltétől napnyugtáig.
2 Out of Zion, the perfection of beauty, God shineth forth.
Cziónból, a tökéletes szépségűböl feltündöklött az Isten –
3 Our God is coming, and will not keep silence: a fire devoureth before him, and round him there rageth a mighty storm.
jöjjön Istenünk és ne hallgasson – tűz emészt előtte és körülötte viharzik nagyon.
4 He will call to the heavens above, and to the earth, to judge his people.
Szólítja az eget felülről és a földet, hogy itélje népét.
5 “Gather together unto me my pious servants, who make a covenant with me by sacrifice.”
Gyűjtsétek elém a jámboraimat, kik áldozat mellett kötik meg szövetségemet
6 And the heavens tell of his righteousness; for God is judge himself. (Selah)
És hirdetik az egek az ő igazságát, hogy Isten itélni készül. Széla.
7 “Hear, O my people, and I will speak; O Israel, and I will testify against thee: God, thy God, am I.
Halljad népem, hadd beszéljek, Izraél, hadd intselek téged; Isten, a te Istened vagyok.
8 Not because of thy sacrifices will I reprove thee; and thy burnt-offerings are continually before me.
Nem vágóáldozataid miatt dorgállak, hisz égőáldozataid mindég előttem vannak;
9 I will not take a bullock out of thy house, nor he-goats out of thy folds.
nem fogadok el házadból tulkot, aklaidból bakokat.
10 For mine are all the beasts of the forest, the cattle upon a thousand mountains.
Mert enyém minden vadja az erdőnek, a barmok hegyek ezrein;
11 I know all the fowls of the mountains: whatever moveth on the fields is with me.
ismerem a hegyek madarát mind, s mi a mezőn sürög, velem van.
12 If I were hungry, I would not say it to thee; for mine is the world, and what filleth it.
Ha éhezném, nem mondanám neked, mert enyém a világ és teljessége.
13 Do I eat the flesh of fatted bulls, or drink the blood of he-goats?
Eszem-e én a bikák husát s a bakok vérét iszom-e?
14 Offer unto God thanksgiving; and pay unto the Most High thy vows;
Áldozz Istennek hálaáldozatot, és fizesd meg a legfelsőnek fogadásaidat;
15 And call on me on the day of distress: I will deliver thee, — and so wilt thou glorify me.”
és szólíts engem a szorongatá. s napján, kiragadlak s te majd tisztelsz engem.
16 But unto the wicked God saith, “What hast thou to do to relate my statutes, and why bearest thou my covenant upon thy mouth?
A gonosznak pedig mondja az Isten: Mit reeked elbeszélned törvényeimet, s miért veszed szájadra szövetségemet?
17 And yet thou hatest instruction, and castest my words behind thee.
Holott te gyűlölöd az oktatást s magad mögé dobtad szavaimat.
18 When thou seest a thief, then art thou pleased with him, and with adulterers hast thou thy portion.
Ha tolvajt láttál, czimboráltál vele és házasságtörőkkel van osztályrészed.
19 Thou lettest loose thy mouth with evil, and thy tongue frameth deceit.
Szájadat neki eresztetted rosszra, s nyelvedet csalárdsághoz tapasztod.
20 Thou sittest and speakest against thy brother; against thy own mother's son thou utterest slander.
Ülsz, testvéred ellen beszélsz, anyád fiára mocskot vetsz.
21 These things hast thou done, and I kept silence: thou didst ween that I am like thyself; [but] I will reprove thee, and set it in order before thy eyes.”
Ezeket tetted, és hallgattam, azt képzelted, olyan vagyok mint te; hadd dorgállak meg, hadd sorolom föl szemeid előtt.
22 Do but reflect on this, ye that forget God, lest I tear [you] in pieces, with none to deliver.
Értsétek hát ezt meg, ti Istenfelejtők, nehogy szaggassak s nincs, a ki mentene.
23 Whoso offereth thanksgiving glorifieth me: and to him that ordereth his course aright, will I show the salvation of God.
A ki hálaáldozatot áldoz, tisztel engemet, s a ki az útra ügyel, azzal láttatom Isten üdvösségét!
