Psalms 39
1 “To the chief musician, to Jeduthun, a psalm of David.” I said, I will guard my ways, that I sin not with my tongue: I will guard my mouth with a muzzle, while the wicked is before me.
Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen.
2 I was dumb in deep silence, I was quite still, even from [speaking] good; but my pain was greatly excited;
Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.
3 My heart was hot within me, in my self-communing there burnt a fire: [then] spoke I with my tongue,
Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel:
4 Let me know, O Lord, my end, and the measure of my days, what it is: I wish to know when I shall cease to be.
Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.
5 Behold, measured out with the span hast thou made my days; and my whole duration is nothing before thee: yea, as nothing but vanity doth every man stand here. (Selah)
Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! (Szela)
6 As nothing but a shadowy image doth man walk about, yea, for vanity only do all make a noise: he heapeth up his gains, and knoweth not who shall gather them.
Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!
7 And now, what shall I wait for, O Lord? my hope is in thee.
Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.
8 From all my transgressions deliver thou me: render me not the object of reproach of the worthless.
Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!
9 I was dumb, I opened not my mouth; because thou hadst done it.
Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.
10 Remove thou thy plague away from me: from the blows of thy hand am I consumed.
Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.
11 When thou with corrections chastisest man for iniquity, thou causest his excellence to melt away as [if eaten by] the moth: yea, nothing but vanity is every man. (Selah)
Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. (Szela)
12 Hear my prayer, O Lord, and give ear unto my cry; be not silent at my tears; for a stranger am I with thee, a sojourner, like all my fathers.
Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm.
13 Leave off from me, that I may recover strength, before I go hence, and am no more.
Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!
