Psalms 147
1 Hallelujah; for it is good to sing praises unto our God; for it is comely; [him] becometh praise.
Hallelúja! Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret.
2 The Lord buildeth up Jerusalem: the outcasts of Israel will he gather together;
Fölépíti Jeruzsálemet az Örökkévaló, Izraél eltaszítottjait egybegyűjti.
3 He that healeth the broken-hearted, and bindeth up their hurts;
Ő, ki meggyógyítja a megtört szivüeket és bekötözi fájdalmaikat;
4 Who counteth the number of the stars; who calleth them all by [their] names.
számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
5 Great is our Lord, and abundant in power: his understanding is immeasurable.
Nagy az urunk és sok erejű, értelmének nincsen száma.
6 The Lord helpeth up the meek: he bringeth down the wicked to the ground.
Föntartja az alázatosakat az Örökkévaló, földig alázza le a gonoszokat.
7 Lift up a song unto the Lord with thanksgiving; sing praises unto our God with the harp;
Énekeljetek az Örökkévalónak hálaszóval, zengjetek Istenünknek hárfával!
8 Who covereth the heaven with clouds, who prepareth rain for the earth, who causeth grass to grow upon the mountains;
A ki felhőkkel borítja az eget, ki esőt készít a földnek, ki füvet sarjaszt a hegyeken;
9 Who giveth to the beast its food, to the young ravens which cry.
megadja kenyerét a baromnak, a hollófiaknak, a melyek felkiáltanak.
10 Not in the strength of the horse hath he delight: nor in the [swiftness of the] legs of man taketh he pleasure.
Nem a lónak erejében telik kivánsága, nem a férfi czombjaiban telik kedve.
11 The Lord taketh pleasure in those that fear him, that wait for his kindness.
Kedveli az Örökkévaló azokat, kik őt félik, azokat, kik várakoznak kegyelmére.
12 Glorify, O Jerusalem, the Lord: praise thy God, O Zion.
Dicsőitsd, Jeruzsálem, az Örökkévalót, dicsérd Istenedet, oh Czión!
13 For he hath strengthened the bars of thy gates; he hath blessed thy children in the midst of thee;
Mert megerősítette kapuid reteszeit, megáldotta gyermekeidet tebenned.
14 He who bestoweth peace in thy borders, who satisfieth thee with the best of wheat;
Ő, ki békét teszen határodul, búzának javával jóllakat téged;
15 He who sendeth forth his decree unto the earth: how swiftly speedeth his word along!
ki szavát a földre küldi, hamarosan szalad az igéje;
16 He who dispenseth snow like wool; who streweth about the hoarfrost like ashes;
ki havat ad, akár a gyapju, deret szór, akár a hamu,
17 He who casteth down his ice like pieces: before his cold who can stand?
dobja jegét, akár kenyérdarabok, fagya előtt ki állhat meg?
18 He sendeth out his word, and melteth them: he causeth his wind to blow, and waters run along.
Küldi igéjét s elolvasztja azokat, fuvatja szelét: folynak a vizek,
19 He declareth his word unto Jacob, his statutes and his ordinances unto Israel.
Tudtára adja igéjét Jákóbnak, törvényeit és rendeleteit Izraélnek.
20 He hath not done so unto any nation: and [his] ordinances— these they know not. Hallelujah.
Nem tett úgy egy nem yetnek sem, és rendeleteit – nem ismerik azokat. Hallelúja!
