Psalms 144
1 “By David.” Blessed be the Lord my Rock, who exerciseth my hands for the battle, my fingers for the war:
Dávidtól. Áldva legyen az Örökkévaló én sziklám, ki kezeimet háborúra tanítja, újjaimat harczra.
2 My kindness, and my strong-hold; my high tower, and my deliverer; my shield, and he in whom I trust; who subdueth my people under me.
Kegyelmem és váram, mentsváram és megszabadítóm nekem, pajzsom, s ő benne kerestem menedéket, a ki népeket leigáz én alám.
3 Lord, what is man, that thou takest cognizance of him: the son of a mortal, that thou regardest him!
Örökkévaló, mi az ember, hogy őt megismerted, a halandó fia, hogy őt számba vetted?
4 Man is like the breath: his days are like a passing shadow.
Az ember a lehelethez hasonlít, napjai mint a muló árnyék.
5 O Lord, bend thy heavens, and come down: touch the mountains, that they may smoke.
Örökkévaló, hajtsd meg egedet és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek;
6 Cast forth lightning, and scatter them: send out thy arrows, and confound them.
hajíts villámot és szórd szét őket, küldd nyilaidat és zavard meg őket.
7 Stretch out thy hands from above; rid me, and deliver me out of great waters, from the hand of the children of the stranger.
Nyújtsd ki kezedet a magasból, ragadj ki és ments meg nagy vizektől, az idegenek kezéböl;
8 Whose mouth speaketh vanity, and whose right hand is the right hand of falsehood.
kiknek szája hamisat beszélt és jobbjuk hazugság jobbja,
9 O God, a new song will I sing unto thee: upon the ten-stringed psaltery will I sing praises unto thee.
Isten, új éneket hadd énekelek neked, tíz huru lanton hadd zengek nehed.
10 [Thou art he] that giveth victory unto kings: who riddeth David his servant from the evil-bringing sword.
Ki segedelmet adott királyoknak, ki kiragadta szolgáját, Dávidot gonosz kardtól:
11 Rid me, and deliver me from the hand of the children of the stranger, whose mouth speaketh vanity, and whose right hand is the right hand of falsehood.
ragadj ki és ments meg engem az idegenek kezéből, kiknek szája hamisat beszélt, és jobbjuk hazugság jobbja;
12 So that our sons may be like plants, grown up in their youth: our daughters, like corner-pillars, sculptured in the model of a palace.
A midőn fiaink akár csemeték, nagyra nevelve ifjúkorukban, leányaink akár sarokpillérek, kivágva templomnak mintájára;
13 May our garners be full, furnishing all manner of store: our sheep bringing forth thousands and ten thousands in our open pastures.
csürjeink telvék, nyújtva eleséget eleségre, juhaink ezrivel szaporodnak, tizezrivel térségeinken;
14 May our oxen be strong to labor: may there be no breach, nor migration, nor loud complaint in our streets.
ökreink megterhelve – sem rés, sem kivonulás, sem sikoltás piaczainkon:
15 Happy the people, that fare thus: happy the people, whose God is the Lord.
boldog a nép, melynek így vagyon dolga, boldog a nép, melynek az Örökkévaló az ő Istene!
