Psalms 14

1 “To the chief musician, by David.” The worthless fool saith in his heart, There is no God. They are corrupt, they are abominable [in their] doings, there is none that doth good.

A karmesternek. Dávidtól. Azt mondta az aljas a szívében: Nincs Isten! Elvetemedtek, utálatosat cselekedtek; nincs, ki jót tenne.

2 The Lord looketh down from heaven upon the children of men, to see if there be one intelligent, one who seeketh for God.

Az Örökkévaló az égből tekintett le az emberfiakra, hogy lássa, van-e eszes, a ki Istent keresi.

3 They are all gone aside, they are altogether become corrupt: there is none that doth good, no, not even one.

Mind elpártolt, egyaránt megromlottak; nincs, ki jót tenne, nincs egy sem.

4 Is there no knowledge in all the workers of wickedness? who eat up my people as they eat bread; [while] they do not call on the Lord.

Nemde megtudják mind, a. kik jogtalanságot cselekszenek, kik népemet eszik, a mint kenyeret esznek, az Örökkévalót nem szólították!

5 There are they terrified in terror; for God is with the righteous generation:

Ott rettegve rettegtek, mert Isten az igaz nemzedék mellett van.

6 The counsel of the poor [though] you put to shame; because the Lord is his protection.

A szegénynek tanácsát megszégyeníthetitek; bízony, az Örökkévaló neki menedéke!

7 Oh that some one might bring the salvation of Israel out of Zion! When the Lord bringeth back the captivity of his people, then will Jacob be glad, and Israel will rejoice.

Vajha eljönne Cziónból Izraél segítsége; mikor az Örökkévaló visszahozza népének foglyait, vigadjon Jákób, örüljön Izraél.