Psalms 130

1 “A song of the degrees.” Out of the depths have I called thee, O Lord.

Grádicsok éneke. A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

2 Lord, listen to my voice: let thy ears be attentive to the voice of my supplications.

Uram, hallgasd meg az én szómat; legyenek füleid figyelmetesek könyörgő szavamra!

3 If thou, Lord, shouldst treasure up iniquities, O Lord, who would be able to stand?

Ha a bűnöket számon tartod, Uram: Uram, kicsoda maradhat meg?!

4 But with thee there is forgiveness, in order that thou mayest be feared.

Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!

5 I hope for the Lord, my soul doth hope, and for his word do I wait.

Várom az Urat, várja az én lelkem, és bízom az ő igéretében.

6 My soul [waiteth] for the Lord, more than they that watch for the morning expect the morning.

Várja lelkem az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, az őrök a reggelt.

7 Let Israel wait for the Lord; for with the Lord there is kindness, and with him is redemption in abundance;

Bízzál Izráel az Úrban, mert az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!

8 And he wilt surely redeem Israel from all his iniquities.

Meg is szabadítja ő Izráelt minden ő bűnéből.