Psalms 11

1 “To the chief musician, by David.” In the Lord have I put my trust: how can ye say to my soul, Flee to your mountain as a bird?

Az éneklőmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

2 For lo, the wicked bend their bow, they arrange their arrow upon the string, to shoot in the dark at the upright in heart.

Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek.

3 For [if] the foundations be torn down, what can the righteous do?

Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

4 The Lord is in his holy temple, the Lord hath his throne in the heavens, his eyes behold, his eyelids prove, the children of men.

Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

5 The Lord proveth the righteous; but the wicked and him that loveth violence his soul hateth.

Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelőjét, gyűlöli az ő lelke.

6 He letteth rain upon the wicked burning coals, fire and brimstone; and a glowing wind is the portion of their cup.

Hálókat hullat a gonoszokra; tűz, kénkő és égető szél az ő osztályrészök!

7 For righteous is the Lord, he loveth righteousness: his countenance doth behold the upright.

Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az ő orczáját.