Psalms 105
1 O give thanks unto the Lord; call on his name: make known among the people his deeds.
Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!
2 Sing unto, him, sing praises unto him: speak of all his wonderful works.
Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.
3 Glorify yourselves in his holy name: let the heart of those rejoice that seek the Lord.
Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.
4 Inquire after the Lord and his strength: seek his presence evermore.
Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
5 Remember his wonderful works which he hath done; his tokens, and the decrees of his mouth;
Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.
6 O ye seed of Abraham his servant, ye children of Jacob, his elect.
Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!
7 He is the Lord our God: over all the earth are his decrees.
Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre kihat az ő ítélete.
8 He remembereth his covenant for ever, the word which he hath commanded, to the thousandth generation.
Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;
9 Which he covenanted with Abraham; and his oath unto Isaac;
A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.
10 And which he established unto Jacob as a statute, unto Israel as an everlasting covenant:
És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,
11 Saying, “Unto thee will I give the land of Canaan, as the portion of your inheritance.”
Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.
12 When they were but a few men in number; yea, very few, and strangers in it;
Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és mintegy zsellérek abban,
13 And when they wandered from one nation to another, from one kingdom to another people:
És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:
14 He suffered no man to oppress them; yea, he reproved kings for their sake;
Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, mondván:
15 [Saying, ] “Touch not my anointed, and do my prophets no harm,”—
Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!
16 And he called for a famine over the land; every staff of bread he broke.
Mikor éhséget idéze elő a földön; és a kenyérnek minden botját eltöré,
17 He sent a man before them; for a servant was Joseph sold;
Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;
18 They forced into fetters his feet; in iron was his body put:
A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,
19 Until the time that his word came to pass, [when] the saying of the Lord had purified him.
Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.
20 The king sent and unfettered him; the ruler of people, and let him go free.
Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;
21 He appointed him lord of his house, and ruler of all his possession:
Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;
22 That he might bind his princes at his pleasure; and teach his ancients wisdom.
Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.
23 Then came Israel into Egypt, and Jacob sojourned in the land of Ham.
És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.
24 And he increased his people greatly, and made them stronger than their adversaries.
És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.
25 He turned their heart to hate his people, to deal subtilely with his servants.
Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, és álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.
26 He sent Moses his servant, Aaron also whom he had made choice of.
Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.
27 They displayed among them his effective signs, and wonders in the land of Ham.
Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.
28 He sent darkness, and made it dark; and they rebelled not against his word.
Sötétséget bocsátott és elsötétítette azt, és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.
29 He changed their waters into blood, and slew their fish.
Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.
30 Their land brought forth frogs in abundance, in the very chambers of their kings.
Földjük békáktól hemzsege, még a királyuk termeiben is.
31 He spoke, and there came various wild beasts, lice also within all their boundary.
Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.
32 He gave them as their rain hail, and flames of fire in their land.
Adott nékik eső gyanánt jégesőt, és lángoló tüzet a földjökre.
33 And he smote their vines and their fig-trees, and broke the trees within their boundary.
És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.
34 He spoke, and the locusts came, and crickets, and that without number;
Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.
35 And they ate up all the herbs in their land, and ate up the fruit of their ground.
És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.
36 And he smote all the first-born in their land, the first of all their strength.
És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.
37 And he brought them forth with silver and gold: and there was not one that stumbled among his tribes.
És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.
38 Egypt rejoiced when they departed; for the dread of them was fallen upon them.
Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.
39 He spread out a cloud for a covering, and fire to give light in the night.
Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
40 The people asked, and he brought quails, and with heavenly bread he satisfied them.
Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.
41 He opened the rock, and the waters gushed out: they ran in the dry places like a river.
Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.
42 For he remembered his holy word given to Abraham his servant.
Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a melyet tőn Ábrahámnak, az ő szolgájának.
43 And he brought forth his people with gladness, with joyful song his elect.
Kihozá azért az ő népét örömmel, és az ő választottait vígassággal.
44 And he gave them the lands of nations; and the labor of people they obtained as an inheritance:
És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.
45 So that they might observe his statutes, and keep his laws. Hallelujah.
Azért, hogy megtartsák az ő rendeleteit, és törvényeit megőrizzék. Dicsérjétek az Urat!
