Psalms 103
1 “Of David.” Bless, O my soul, the Lord, and all that is within me, his holy name.
A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
2 Bless, O my soul, the Lord, and forget not all his benefits:
Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
3 Who forgiveth all thy iniquities; who healeth all thy diseases;
A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
4 Who redeemeth from the pit thy life; who crowneth thee with kindness and mercies;
A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
5 Who satisfieth with happiness thy spirit, so that thy youth is renewed like the eagle's [plumage].
A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
6 The Lord executeth righteousness, and justice for all that are oppressed.
Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
7 He made known his ways unto Moses, unto the children of Israel his acts.
Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
8 Merciful and gracious is the Lord, long-suffering and abundant in kindness.
Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
9 Not for all eternity will he contend; nor will he for ever retain his anger.
Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
10 Not in accordance with our sins hath he dealt with us; nor according to our iniquities hath he requited us.
Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
11 For as high as heaven is above the earth, so mighty is his kindness toward those that fear him.
Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
12 As far as the east is from the west, so far hath he removed from us our transgressions.
A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
13 As a father hath mercy on his children, so hath the Lord mercy on those that fear him.
A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
14 For he knoweth our frame; he remembereth that we are dust.
Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
15 As for man, like the grass are his days: as the blossom of the field, so doth he bloom.
Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
16 When a wind but passeth over it, it is gone, and its place will recognize it no more.
Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
17 But the kindness of the Lord is from everlasting to everlasting over those that fear him, and his righteousness unto children's children,
De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
18 To such as keep his covenant, and to those who remember his precepts to execute them.
Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
19 The Lord hath established in the heavens his throne; and his kingdom ruleth over all.
Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
20 Bless the Lord, ye his angels, mighty in strength, that execute his word, hearkening unto the voice of his word.
Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
21 Bless ye the Lord, all his hosts, ye his ministers, that execute his will.
Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
22 Bless the Lord, all his works, in all the places of his dominion; bless, O my soul, the Lord.
Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
