Psalms 10
1 Wherefore, O Lord, standest thou afar off? hidest thyself in times of distress?
Miért, Örökkévaló, állsz távolban, elhúzódol az inség idejében?
2 In the pride of the wicked doth he hotly pursue the poor: they are seized through the plans that those have devised.
A gonoszok gőgje által ég a szegény; fogassanak el a fondorlatokban, melyeket kigondoltak.
3 For the wicked boasteth of the longing of his soul, and the robber blesseth himself when he hath despised the Lord.
Mert dicsekedett a gonosz lelkének vágyával, s a nyerészkedő áldotta, káromolta az Örökkévalót.
4 The wicked, according to the pride of his wrathfulness, [saith, ] He will not require, There is no God [in] all his plans.
A gonosz – gőgje szerint: Nem kér számon, nincs Isten – mind az ő gondolatai.
5 Prosperous are his ways at all times; far in the height [remain] thy punishments away from him: all his assailants—he puffeth at them.
Sikerülnek az útjai minden időben; magasan vannak ítéleteid, messze tőle; mind a szorongatói – mibe sem veszi.
6 He saith in his heart, I shall not be moved; I shall be for many generations, and without adversity.
Azt mondta szivében: Nem tántorodom, nemzedékre meg nemzedékre nem leszek bajban!
7 Of the false oaths is his mouth full, and deceit and fraud: under his tongue is mischief and wickedness.
Átokkal tele a szája, meg csalásokkal és elnyomással, nyelve alatt baj és jogtalanság.
8 He sitteth in the lurking-places of the villages; in the secret places doth he murder the innocent: his eyes search for the unfortunate.
Ott ül tanyáknak lelőkelyén, hogy rejtekben ölje meg az ártatlant, szemei a nyomorúságost kémlelik.
9 He lieth in wait in a secret place like a lion in his den; he lieth in wait to snatch up the poor: he snatcheth up the poor, as they draweth him into his net.
Leselkedik a rejtekben, mint oroszlán a sűrűjében; leselkedik, hogy megragadja a szegényt; megragadja a szegényt, midőn hálójába húzza.
10 He croucheth, he bendeth himself, and the unfortunate fall through his might.
Lehajlik, leguggol, és ereje által elesnek a nyomorúságosak.
11 He saith in his heart, God hath forgotten; he hath hidden his face; he will never see it.
Azt mondta szívében: Elfelejtette Isten, elrejtette arczát, nem látta soha.
12 Arise, O Lord; O God, lift up thy hand: forget not the afflicted.
Kelj föl, Örökkévaló, Isten, emeld föl kezedet, ne felejtkezzél meg az alázatosakról!
13 For what doth the wicked despise God? [why] doth he say in his heart, Thou wilt not require it?
Miért káromolta Istent a gonosz, azt mondta szívében: nem kérsz számon?
14 Thou hast seen it: for thou beholdest mischief and despiteful acts, to requite it with thy hand: unto thee the unfortunate committeth himself; unto the fatherless hast thou [ever] been a helper.
Láttad! Mert te nézed a bajt és a bosszantást, hogy kezedbe vegyed; reád hagyja magát a nyomorúságos, árvának te vagy segítője.
15 Break thou the arm of the wicked; and of the bad man—thou wilt inquire for his wickedness [till] thou find none.
Törd meg karját a gonosznak, a rossznak keressed gonoszságát, ne találjad.
16 The Lord is King for ever and ever: nations are perished out of his land.
Az Örökkévaló király mindörökre, országából kivesznek a nemzetek.
17 The longing of the afflicted dost thou hear, O Lord! thou wilt strengthen their heart, thou wilt cause thy ear to listen:
Az alázatosak vágyát meghallottad, Örökkévaló, megszilárdítod szívüket, figyelteted füledet;
18 To judge the fatherless and the oppressed, that not farther more shall be arrogant the mortal from the earth.
hogy jogát szerezzed árvának és elnyomottnak, hogy többé már ne erőszakoskodjék a földi halandó.
