Lamentations 3
1 I am the man who hath seen affliction by the rod of his wrath.
Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.
2 Me hath he driven out, and led into darkness, but not into light.
Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.
3 Surely against me doth he turn again and again his hand all the day.
Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.
4 He hath caused my flesh and my skin to wear out, he hath broken my bones.
Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.
5 He hath built around me, and encompassed me with poison and hardship.
Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.
6 In dark places hath he set me to dwell, like the dead of olden times.
Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.
7 He hath placed a fence round about me, that I cannot get out; he hath made heavy my chain.
Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.
8 Also when I cry aloud and make entreaty, he shutteth out my prayer.
Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat.
9 He hath fenced up my ways with hewn stone, my paths hath he made crooked.
Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.
10 A bear lying in wait is he to me, a lion in secret places.
Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.
11 On my ways hath he placed thorns, and torn me in pieces: he hath made me desolate.
Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!
12 He hath bent his bow, and placed me as a mark for the arrow.
Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!
13 He hath caused to enter into my reins the children of his quiver.
Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.
14 I am become a laughing-stock to all my people, their [jeering] song all the day.
Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.
15 He hath sated me with bitter things, he hath made me drunken with wormwood.
Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.
16 He hath also broken my teeth with gravel-stones, he hath covered me with ashes.
És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.
17 And my soul hath given up all thoughts of peace: I forget happiness.
És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.
18 And I said, Lost is my strength, my expectation also from the Lord.
És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.
19 Remembering my affliction and [the cause of] my complaint, wormwood and poison.
Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!
20 Remembering [this] continually my soul is bowed down deeply within me.
Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.
21 [Yet] this answer will I give to my heart: therefore will I wait [in confidence].
Ezt veszem szívemre, azért bízom.
22 It is through the Lord's kindness that we are not consumed, because his mercies have no end;
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23 They are new every morning: great is thy faithfulness.
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24 The Lord is my portion, saith my soul, therefore will I wait for him.
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25 The Lord is good unto those that hope in him, to the soul that seeketh him.
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.
26 It is good that one should wait and this in silence for the salvation of the Lord.
Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
27 It is good for a man that he bear the yoke in his youth;
Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.
28 That he sit in solitude and be silent; because He hath laid it upon him;
Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.
29 That he put his mouth in the dust; perhaps there still is hope;
Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?
30 That he offer his cheek to him that smiteth him; that he be satisfied with reproach.
Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.
31 For the Lord will not cast off for ever;
Mert nem zár ki örökre az Úr.
32 But though he have caused grief, yet will he have mercy according to the abundance of his kindnesses.
Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.
33 For he doth not afflict of his own will, and aggrieve the children of men.
Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.
34 To crush under his feet all the prisoners of the earth,
Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;
35 To pervert the justice [due to man] before the face of the Most High.
Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;
36 To subvert a man in his contest—should the Lord not see this?
Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.
37 Who is he that saith aught, and it cometh to pass, when the Lord hath not ordained it?
Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr?
38 Do not out of the mouth of the Most High come both the evil things and the good?
A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.
39 Wherefore should a living man complain? let every man complain because of his sins.
Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.
40 Let us search through and investigate our ways, and let us return to the Lord.
Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.
41 Let us lift up our heart with our hands unto God in the heavens.
Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.
42 We have indeed transgressed and rebelled: thou hast truly not pardoned.
Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg.
43 Thou hast covered [us] with thy anger, and made pursuit after us: thou hast slain, thou hast not pitied.
Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.
44 Thou hast covered thyself with a cloud, that no prayer should pass through.
Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.
45 As something loathsome and rejected hast thou rendered us in the midst of the people.
Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.
46 Wide have all our enemies opened against us their mouth.
Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.
47 Terror and a snare are come upon us, [with] desolation and breaches.
Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.
48 With streams of water runneth my eye down, because of the breach of the daughter of my people.
Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt.
49 My eye trickleth down, and resteth not, without any intermission,
Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,
50 Till the Lord look down, and behold from heaven.
Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.
51 My eye affecteth my soul because of all the daughters of my city.
Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.
52 Those who are my enemies, without a cause, have chased me about like a bird.
Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.
53 They have shut up in the dungeon my life, and have cast stones upon me.
Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.
54 Waters streamed over my head: I said, I am cut off.
Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!
55 I called on thy name, O Lord, out of the dungeon of the lowest depth.
Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.
56 Thou didst hear my voice: hide not thy ear to give me enlargement at my cry.
Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.
57 Thou wast ever near on the day that I called on thee: thou saidst, Fear not.
Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!
58 Thou didst plead, O Lord, the causes of my soul: thou didst [before this] redeem my life.
Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.
59 Thou hast [now] seen, O Lord, the wrong I suffer: judge thou my cause.
Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.
60 Thou hast seen all their vengeance, all their plans against me.
Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.
61 Thou hast heard their reviling, O Lord, all their plans against me,
Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;
62 The speeches of these that rise up against me, and their device against me all the day.
Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.
63 Oh look upon their sitting down, and their rising up: I am their [jeering] song.
Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.
64 Render unto them a recompense, O Lord, according to the work of their hands.
Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.
65 Give them confusion of heart, thy curse he upon them.
Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.
66 Pursue them in anger and destroy from under the heavens of the Lord.
Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!
