< Job 4 >
1 Then answered Eliphaz the Themanite, and said,
És felele a témáni Elifáz, és monda:
2 If we essay to address a word to thee, wilt thou be wearied? yet who is able to refrain from speaking?
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
3 Behold, thou hast [ere this] corrected many, and weak hands thou wast wont to strengthen.
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
4 Him that stumbled thy words used to uphold, and to sinking knees thou gavest vigor.
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
5 Yet now, when it cometh to thee, thou art wearied: it toucheth even thee, and thou art terrified.
Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
6 Is not then thy fear of God still thy confidence, thy hope equal to the integrity of thy ways?
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
7 Remember, I pray thee, who ever perished, being innocent? or where were the righteous destroyed?
Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8 Even as I have seen, that those who plough wrong-doing, and sow trouble, have to reap the same.
A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9 Before the breathing of God they perish, and before the breath of his nostrils they come to their end.
Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
10 The roaring of the lion, and the voice of the fierce lion, and the teeth of the young lions, are broken.
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11 The old lion perisheth for lack of prey, and the whelps of the lioness have to scatter themselves abroad.
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 But to me a word came by stealth, and my ear took in a scarcely perceptible whisper thereof.
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13 In intense thoughts out of visions of the night, when deep sleep falleth on men:
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14 Dread came over me, with trembling, and it caused all my bones to shudder.
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15 Then flitted a spirit past before my face; the hair of my body stood up:
Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
16 It stood still, but I could not recognize its form; a figure was before my eyes, a slight whisper, then a [louder] voice I heard, saying,
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
17 Can a mortal be more righteous than God? or can a man be more pure than his Maker?
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
18 Behold, in his servants he putteth no trust, and his angels he chargeth with folly:
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
19 How much less in those that dwell in houses of clay, whose foundation is in the dust, who are crushed till they come to be eaten by the moth?
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20 From morning to evening are they broken to pieces: without laying it [to heart] they perish for ever.
Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21 Behold, their excellency which is in them is torn away: they die, and this without wisdom.
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?