Job 38
1 Then did the Lord address Job out of the storm-wind, and said,
Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
2 Who is this that casteth darkness [on my] counsel by words without knowledge?
Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
3 Do but gird up like a mighty man thy loins: and I will ask thee, and do thou inform me.
Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
4 Where wast thou when I laid the foundations of the earth? tell it, if thou hast any understanding [of it].
Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
5 Who fixed her measurements, if thou knowest it? or who stretched the measuring-line over her?
Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
6 Upon what are her foundation-pillars placed at rest? or who laid her corner-stone:
Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
7 When altogether sang the morning stars in gladness, and shouted for joy all the sons of God?
Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
8 And who closed up with doors the sea, when, issuing forth, it came out of the deep bosom of the earth?
És kicsoda zárta el ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;
9 When I made the clouds its garment, and thick fog its swaddling-cloth,
Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?
10 And when I decreed for it my law, and set [for it] bars and doors,
Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
11 And said, Thus far mayest thou come, but no farther; and here shall be stayed [thy strength] in the pride of thy waves?
És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
12 Didst thou ever, in all thy days, command the morning; didst thou ever assign the morning-dawn its place:
Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?
13 That it might lay hold of the ends of the earth, so that the wicked might be shaken out therefrom?
Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
14 She is changed as the sealing-clay: and [all things] stand as though newly clad.
Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
15 And from the wicked is their light withdrawn, and the high-raised arm is broken.
Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
16 Didst thou ever penetrate as far as the springs of the sea? or wander through the bottom of the deep?
Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?
17 Were the gates of death ever laid open unto thee? or canst thou see the doors of the shadow of death?
Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?
18 Hast thou a clear understanding of the breadth of the earth? Tell it, if thou knowest it all.
Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
19 Where is the way [to the spot where] the light dwelleth? and the darkness—where is its place,
Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
20 That thou mightest take each to its boundary, and that thou mightest mark the pathways to its house?
Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
21 Thou [surely] knowest it; because thou wast then born, and the number of thy days is great!
Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
22 Didst thou ever enter into the treasuries of the snow? or canst thou see the treasuries of the hail,
Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?
23 Which I have reserved for the time of distress, for the day of fight and battle?
A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?
24 Where is the way [to the spot where] the light divideth itself, [where] the east wind is scattered over the earth?
Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
25 Who hath divided off watercourses for the overflowing rain, and a way for the lightning [that is followed by] thunders,
Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?
26 To bring rain on a land, void of men; on a wilderness wherein no son of earth [is found];
Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
27 To satisfy waste and desolate lands; and to promote the growth of the tender grass?
Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?
28 Hath the rain a father? or who hath begotten the drops of the dew?
Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
29 Out of whose womb cometh forth the ice? and the hoary frost of heaven—who giveth birth to it?
Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
30 [When] like a stone the waters are congealed, and the face of the deep is bound in fetters?
Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?
31 Canst thou bind together the chains of the Pleiades, or loosen the bands of Orion?
Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?
32 Canst thou bring forth the constellations of the zodiac, each in its season? or canst thou guide the Bear with its young?
A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?
33 Knowest thou the laws of heaven? or dost thou appoint its rule on the earth?
Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?
34 Canst thou lift up to the clouds thy voice, that the abundance of waters may cover thee?
Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
35 Canst thou send out lightnings, that they may go, and say unto thee, Here are we?
Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?
36 Who hath put wisdom in the dark clouds? or who hath given understanding to the bright meteors?
Ki helyezett bölcseséget a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
37 Who ordaineth the skies with wisdom? or who emptieth out the bottles of heaven.
Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
38 When the dust is poured out as molten metal, and the clods are made to cleave fast together?
Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
39 Dost thou hunt for the lioness her prey? and suppliest thou the food for the young lions,
Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;
40 When they are couched in their lairs, rest in the thicket, lying in wait?
Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?
41 Who provideth for the raven his provision? when his young ones cry unto God, and wander about for lack of food?
Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?
