Job 37
1 At this also my heart trembleth, and is moved upward out of its place.
Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
2 Hear, O hear, the rattling of his thunder, and the storm's roar that goeth out of his mouth.
Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
3 Under the whole heavens he letteth it loose, and his lightning over the ends of the earth.
az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
4 Behind it roareth the thunder; he thundereth with his majestic voice; and he holdeth them not back when his voice is heard.
Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
5 God thundereth with his marvelous voice: he doth great things, which we cannot comprehend.
Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
6 For to the snow he saith, Be thou on the earth: likewise the pouring rain, and to the pouring rains of his strength.
Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
7 He sealeth it on the hand of every man, that all men whom he hath made may know it.
Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
8 Then retire the beasts into [their] dens, and rest in their lairs.
S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
9 Out of [his] chamber cometh the whirlwind, and out of the north, the cold.
A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
10 From the breathing of God ice is given, and the broad waters become solid.
Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
11 Also with moisture he loadeth the cloud; [and] he scattereth the cloud of his lightning;
Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
12 And it is turned round about by his guidance, to execute what he commandeth it upon the face of the world, the earth.
S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
13 Whether it be as a chastising rod—if this be destined for his earth—or for kindness, doth he cause it to come.
hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
14 Give ear unto this, O Job: stand still, and consider well the wonders of God.
Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
15 Dost thou know how God hath imposed [a law] on them, and [how] he hath caused the light of his cloud to shine?
Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
16 Dost thou know aught about the balancings of the clouds, the wondrous works of him who is perfect in knowledge?
Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
17 [Thou] who clothest thyself with warm garments, when He giveth the earth rest from the south wind?
Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
18 Hast thou with him spread out the skies, which are strong even as a molten mirror?
Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
19 Let us know what we shall say unto him: we cannot set aught in order [before him] because of darkness.
Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
20 Can [all] be related of him, when I speak [ever so much]? or if a man talk [of him] even till he be swallowed up [in death]?
Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
21 Yet now men see not the light which is bright in the skies, when the wind hath passed along, and purified them.
Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
22 The golden [light] that cometh out of the north: around God is terrible majesty.
Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
23 The Almighty, whom we cannot find out, excellent in power, and in justice, and abounding in righteousness, will not afflict:
A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
24 Therefore do men fear him; he respecteth not any that are wise of heart.
Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.
