Job 36
1 Then continued Elihu, and said,
És folytatá Elihu, és monda:
2 Wait for me a little, and I will instruct thee; for [I have] still some words on God's behalf.
Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
3 I will lift up my knowledge for him who is afar, and for my Maker will I obtain righteousness.
Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.
4 For truly no falsehood is [in] my words: one that is upright in [his] opinions [dealeth now] with thee.
Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember áll melletted.
5 Behold, God is mighty, and despiseth not any: he is mighty in strength of intellect.
Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.
6 He permitteth not the wicked to live; but he procureth justice for the afflicted.
Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
7 He withdraweth not his eyes from the righteous; but [he placeth them] with kings on the throne; yea, he doth establish them for ever, and they are exalted.
Nem veszi le az igazról szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
8 And if they be bound in fetters, and if they be entangled in the cords of affliction:
És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
9 Then doth he tell them of their work, and of their transgressions, when they had become strong.
Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.
10 And he openeth thus their ear to correction, and saith that they should return from wrong-doing.
Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:
11 If they hearken and serve [him], they will spend their days in happiness, and their years in pleasures.
Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.
12 But if they hearken not, they will pass away through the sword, and they will perish in want of knowledge.
Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
13 But the hypocrites in heart persevere in wrath; they will not offer entreaty when he bindeth them:
De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.
14 Their soul will die in youth, and their life, among the incestuous.
Azért ifjúságukban hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
15 He delivereth the afflicted through his affliction, and openeth through oppression his ear.
A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
16 And also thee hath he incited away from the jaws of distress into a wide space, on the site of which there is no straitness; and what is set on thy table is full of fatness.
Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
17 But if thou art full of the judgment of the wicked: [divine] judgment and decree will support each other.
De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
18 For there would be fury, If aught were to incite thee to utter an abundance [of rebellious words]; and the greatness of the infliction must not mislead thee.
Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
19 Will he esteem thy riches? no, not gold ore, nor all the highest forces of strength.
Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!
20 Desire then not eagerly the night, when nations pass away in their place.
Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.
21 Take heed, turn not thyself to wrong-doing, so that thou wouldst choose this because of [thy] affliction.
Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
22 Behold, God is exalted by his power: who is an instructer like him?
Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint ő?
23 Who hath given him a charge concerning his way? or who hath ever said, Thou hast acted unjustly?
Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?
24 Reflect, that thou shouldst magnify his work, which [other] men have beheld.
Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!
25 All men have looked at it [with astonishment]; the mortal gazeth at it from afar.
Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26 Behold, God is great, and we comprehend him not, the number of his years can truly not be searched out.
Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27 For he taketh away drops of water, which are purified into rain in his mist:
Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,
28 These drop down out of the skies; they distil upon the multitude of men.
A melyet a fellegek özönnel öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29 But [what man] can understand the outspreadings of the clouds? the tumult of his tabernacle?
De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?
30 Behold, he spreadeth out over it his light, and covereth up the roots of the sea.
Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31 For by means of them he judgeth nations, he giveth food in superfluity.
Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bőségesen.
32 [His] hands he covereth with light; and he commandeth it to strike the one who striveth against him.
Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33 The noise of his storm telleth of it, yea, the cattle also, of the rising tempest.
Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő viharról.
