< Job 23 >
1 Then answered Job, and said,
S felelt Jób és mondta:
2 Even now is my complaint bitter: my suffering is heavier than my groans.
Ma is ellenszegülő a panaszom: csapásom ránehezedik nyögésemre.
3 Oh who would grant that I knew where I might find him! that I might attain to his Judgment throne!
Vajha tudnám, hogy találhatom, hogy eljutok székhelyéig:
4 I would put in order before him my cause, and my mouth would I fill with arguments.
eléje terjeszteném az ügyet és szájamat megtölteném bizonyításokkal;
5 I should know the words which he might answer me, and understand what he might say unto me.
tudnám mely szavakkal felel nekem, s megérteném, mit mond nekem.
6 Would he with his power contend against me? he would truly not lay such doings to my charge.
Vajon erőnek teljével pörölne-e velem? Nem! Csakhogy ügyelne ő rám!
7 There would an upright one argue with him; and I should be allowed to escape for ever by my judge.
Akkor az egyenes szállt vele vitára, s örökre megmenekülnék bírámtól.
8 But, lo, I go eastward—and he is not there; and to the west— and I cannot perceive him;
Lám, keletre megyek – s ő nincs ott, nyugatra: s nem veszem észre;
9 When he doth great things at the north, I behold him not; he hideth himself in the south—and I see him not.
balról midőn működik, nem nézhetem meg, jobbra fordul és nem látom.
10 But he knoweth the way that I take: were he to probe me, I should come forth as gold.
Mert ismeri az utat, melyet követek; megvizsgálna: mint az arany kerülnék ki.
11 On his steps my foot hath held fast: his way have I kept, and swerved not.
Ösvényéhez ragaszkodott lábam, útját őriztem meg és nem hajlok el.
12 From the commandment of his lips have I also not moved away: as a fixed statute for me have I treasured up the sayings of his mouth.
Ajkai parancsától nem mozdulok el, törvényemnél fogva megóvtam szája szavait.
13 But he is unchangeably one, and who can turn him? And what his will desireth, even that he doth.
De ő az egy, ki térítheti el? S a mit lelke megkívánt, azt megcselekszi.
14 For he will bring to completion what hath been destined for me: and like these hath he many other things with him.
Bizony befejezi azt, mi kiszabva van nekem s efféle sok van nála.
15 Therefore am I terrified at his presence: I will reflect, and be in dread of him.
Azért rémülök meg miatta, elgondolkozom és rettegek tőle.
16 Still God hath made timid my heart, and the Almighty hath terrified me;
Hisz Isten csüggesztette el szívemet s a Mindenható rémített meg engem;
17 Because I was not destroyed before this darkness, and because he hath not hidden from my face [this] gloom.
mert nem a sötétség miatt semmisültem meg, sem mivel arczomat a homály borította.