Job 21
1 Then answered Job, and said,
Felelt Jób és mondta:
2 Hear, O hear my speech, and let this be wherewith you give consolations.
Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
3 Bear with me that I may indeed speak: and after my speaking, then canst thou mock.
Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
4 As for me, —is against man my complaint? and if this be so, why should my spirit not be impatient?
Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
5 Turn yourselves unto me, and be astounded, and lay your hand upon your mouth.
Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
6 Yea, when I think of it, I am terrified, and shuddering seizeth hold of my flesh.
Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
7 Wherefore do the wicked live, become old, yea, grow strong in power?
Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
8 Their seed is firmly established in their presence with them. their offspring are before their eyes.
Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
9 Their houses are at peace without any dread, and no rod of God [cometh] over them.
Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
10 The bull of each one gendereth, and disappointeth not: the cow of each one calveth, and casteth not her young.
Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
11 They send forth their little ones like a flock, and their children skip about [with joy].
Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
12 They sing to the timbrel and harp, and rejoice at the sound of the pipe.
Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
13 They wear out their days in happiness, and in a moment they go down to the nether world. (Sheol h7585)
Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá. (Sheol h7585)
14 And yet they say unto God, “Depart from us; and the knowledge of thy ways we desire not.
Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
15 What is the Almighty, that we should serve him? and what profit shall we have, if we entreat him urgently?”
mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
16 Lo, not in their hand doth their happiness rest! The counsel of the wicked be [still] far from me.
Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17 How often is the lamp of the wicked quenched? and how often cometh over them their calamity? and doth [God] distribute their lot in his anger?
Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
18 Are they as straw before the wind, and as chaff which the stealeth away?
Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
19 Should God lay up for his children his wrong-doing? it were better that he reward him, that he might know it himself.
Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
20 His own eyes ought to see his downfall, and from the wrath of the Almighty ought he to drink.
saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
21 For what care hath he for his household after him, when the number of his months is all apportioned to him?
Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
22 Is this fitting God, who teacheth knowledge? him who judgeth those that are highest?
Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
23 That this one dieth in his full strength, being wholly at ease and quiet;
Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
24 His vessels being full of healthy fluid, and the marrow of his bones being well moistened:
sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
25 While this other dieth with an embittered soul, and hath never partaken of any happiness;
Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
26 [And yet] together they must lie down in the dust, and the worms will cover them?
Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
27 Behold, I know your thoughts, and the opinions which ye wrongfully devise against me.
Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
28 For ye say, Where is the house of the noble-minded? and where is the tent of the dwelling-places of the wicked?
Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
29 Have ye not asked the wayfarers? surely their token ye cannot disregard,
– nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
30 That the bad man is reserved for the day of calamity, [that the wicked] are carried forward to the day of wrath.
hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
31 [But] who will tell him to his face of his way? and who will repay him what he hath done?
Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
32 Yea he will indeed be carried to the grave, and men will quickly think of his monument:
Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
33 Sweet are to him the clods of the valley; and after him succeedeth every man, as those that were before him are without number.
édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
34 How then will ye comfort me with vanity? and of your answers there remaineth only deception.
Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!
