Job 19
1 Then answered Job, and said,
Felelt Jób és mondta:
2 How long will ye grieve my soul, and crush me with words?
Meddig búsítjátok lelkemet és összezúztok szavakkal?
3 These ten times have ye reproached me: ye are not ashamed when ye show yourselves as strangers to me.
Immár tizedszer pirítottatok reám, nem szégyenlitek durván bánni velem?
4 Yea, if it be indeed that I have erred, let my error remain with myself.
De ha valóban tévedtem is, magamnál marad tévedésem.
5 But if indeed ye wish to magnify yourselves above me, and to prove against me my disgrace:
Ha valóban fennhéjáztok ellenem s rám bizonyítjátok gyalázatomat:
6 Then know for certain that God hath bent me down, and hath laid his net all around me.
tudjátok meg tehát, hogy Isten elnyomott engem s körülfogott engem hálójával.
7 Behold, I cry out concerning the violence [done me], but I am not answered: I entreat aloud, but there is no justice.
Lám, kiáltok erőszak, de reám hallgattatom meg, fohászkodom, de nincs ítélet.
8 My road hath he fenced up, so that I cannot pass out; and on my paths he placeth darkness.
Utamat elfalazta, reám vonulhatok tova, s ösvényeimre sötétséget vet.
9 My glory hath he stripped from me, and removed the crown of my head.
Méltóságomat lehúzta rólam s levette fejem koronáját.
10 He hath pulled me down on every side, and I am going hence; and he hath rooted up like a tree my hope.
Leront engem köröskörül, hogy eltűnök, s kirántotta, mint a fát, reményemet.
11 He hath also kindled against me his wrath, and he counteth me with himself as one of his adversaries.
Fellobbantotta ellenem haragját s olyannak tekint engem mint ellenségeit.
12 Altogether come on his troops, and make level against me their way, and encamp round about my tent.
Egyaránt jöttek csapatai és feltöltik ellenem útjukat és táboroznak körülötte sátoromnak.
13 My brothers hath he removed far from me, and my acquaintance are entirely estranged from me.
Testvéreimet eltávolította tőlem, és ismerőseim bizony elidegenedtek tőlem.
14 My near of kin have withdrawn, and those befriended by me have forgotten me.
Elmaradtak rokonaim, és meghittjeim elfelejtettek.
15 Ye that sojourn in my house, and my maid-servants, regard me as a stranger: an alien am I become in their eyes.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tekintenek engem, ismeretlen lettem szemeikben.
16 I call for my servant, but he will not answer, though I were to entreat him with my mouth.
Szolgámat hívtam s nem felel, szájammal kell könyörögnöm neki.
17 My breath is become nauseous to my wife, and my caressing, to the children of my own body.
Leheletem undorító a feleségemnek, és szagom a velem egy méhből valóknak.
18 Yea, children even despise me: I rise up, but they speak against me.
Gyerkőczök is megvetnek engem, a mint felkeltem, beszéltek ellenem.
19 All that have had my confidence abominate me; and those whom I have loved are turned against me.
Megutáltak mind a bizalmas embereim, és a kiket szerettem, ellenem fordultak.
20 To my skin and to my flesh my bones do cleave, and I must sustain myself with the gums of my teeth.
Bőrömhöz és húsomhoz tapadt csontom, a csak fogaim bőrével menekültem meg?
21 Spare me, spare me, O ye, my friends; for the hand of God hath touched me.
Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam ti, én barátaim, mert Isten keze megérintett engem!
22 Why will ye persecute me as God [hath done], and will never be satisfied with my flesh?
Mért üldöztök engem mint Isten s nem laktok jól húsommal?
23 Oh who would but grant, that my words might be written down! oh who would grant that they were entered in a book!
Bárha felíratnának szavaim, bárha csak könyvben jegyeztetnének föl;
24 That they were hewn with an iron pen and [blackened with] lead for eternity in the hard rock!
vastollal meg ólommal örökre sziklába vésetnének be!
25 And well I know that my redeemer liveth, and that he will remain as the last after the creatures of the dust [are passed away];
De én tudom, megváltóm él s utolsónak ott fog állni a por fölött.
26 And after my skin is cut to pieces will this be: and then freed from my body shall I behold God;
S bőröm után leverték azt – s húsom nélkül fogom látni Istent!
27 Whom I shall myself behold to my happiness, and whom my eyes will see, and not as a stranger, [when even] my reins are consumed within my bosom.
A kit én magam fogok látni, és szemeim látják meg s nem idegen: elepednek veséim belsőmben.
28 But if ye should say, How will we pursue him? seeing the root of the matter is found in me:
Midőn mondjátok: mennyire üldözzük őt! s hogy a dolog gyökere én bennem találtatik:
29 Then have dread for yourselves of the sword; for the wrath [which ye excite] is an iniquity that bringeth the sword; in order that ye may know there is one that judgeth [in the world].
rettegjetek hát a kardtól, mert harag éri a kardnak való bűnöket, azért hogy tudjátok, hogy ítélet vagyon.
