Job 16
1 Then answered Job, and said,
Felele pedig Jób, és monda:
2 I have heard many things such as these: troublesome comforters are ye all.
Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!
3 Shall there be any end to words of wind? or what compelleth thee that thou shouldst answer?
Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy így felelsz?
4 I also could well speak as ye do: if your soul were but in my soul's stead, I could overwhelm you with words, and could shake my head at you.
Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;
5 But I would strengthen you with my mouth, and the condolence of my lips should restrain [your grief].
Erősíthetnélek titeket csak a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené fájdalmatokat.
6 Though I were to speak, my pain would not be restrained; and though I should forbear, what will go away from me?
Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserűségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tőlem?
7 But now he hath made me weary: thou hast made desolate all my company.
Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.
8 And thou hast filled me with wrinkles, they are my witnesses; and my leanness riseth up for me, giveth its testimony to my face.
Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtől-szembe bizonyít ellenem.
9 In his wrath he teareth me to pieces, and assaileth me: he gnasheth over me with his teeth; my adversary sendeth threatening looks at me.
Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.
10 They now open wide against me their mouth; reproachfully they smite my cheek: altogether do they assemble against me.
Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsődültek ellenem.
11 God hath surrendered me to the unjust, and cast me down into the hands of the wicked.
Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.
12 I was at ease, but he hath crushed me; he hath also grasped me by the neck, and shaken me to pieces, and set me up unto himself as a mark;
Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tűzött ki magának.
13 His archers encompass me round about; he cleaveth my reins sunder, and doth not pity; he poureth out upon the ground my gall;
Körülvettek az ő íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.
14 He breaketh me down with breach upon breach; he runneth against me like a mighty man.
Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős.
15 Sackcloth have I sewed upon my skin, and my horn I roll in the dust.
Zsák-ruhát varrék az én fekélyes bőrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.
16 My face gloweth from weeping, and on my eyelids resteth the shadow of death:
Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka szállt;
17 Not because any violence is in my hands, and while my prayer is pure.
Noha erőszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.
18 Earth! do thou not cover up my blood, and let no place restrain my cry.
Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!
19 Even now, behold, my witness is in the heavens, and one that testifieth for me is on high.
Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!
20 Are my friends my defenders? unto God my eye poureth out [its tears].
Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,
21 And oh that a man might plead with God, as one son of earth with the other!
Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az ő felebarátjával való dolgát.
22 For when the numbered years are passed, then must I travel a path whence I cannot return.
Mert a kiszabott esztendők letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza.
