Job 15
1 Then answered Eliphaz the Themanite, and said,
Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2 Should a wise man utter windy knowledge, and fill his inward parts with the east wind?
Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?
3 Should he reason with a speech which availeth nothing? and with words in which there is no profit?
Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
4 Yea, thou truly makest void the fear [of God], and diminishest devotion before God.
Te már semmivé akarod tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
5 For thy iniquity teacheth thy mouth, so that thou choosest the language of the crafty.
Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6 Thy own mouth must condemn thee, but not I: yea, thy own lips will testify against thee.
A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
7 Wast thou born as the first man? or wast thou brought forth before the hills?
Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?
8 Hast thou listened to the secret counsel of God? and is wisdom therefore of little esteem with thee?
Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?
9 What knowest thou, that we do not know? what understandest thou, which is not with us?
Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?
10 Both the grayheaded and the very aged are among us, — richer than thy father in days.
Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
11 Are the divine consolations too little for thee? and the word that was so mild with thee?
Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
12 Whither doth thy heart carry thee away? and what do thy eyes gaze at?
Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13 That thou shouldst turn against God thy spirit, and utter [such] words out of thy mouth?
Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14 What is man, that he should be pure? and that he who is born of woman should be declared righteous?
Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?
15 Behold, in his holy ones he putteth no trust; and the heavens are not pure in his eyes:
Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
16 How much more then the abominable and corrupt, the man who drinketh like water wrong-doing?
Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17 I will instruct thee, hear me; and what I have seen will I relate;
Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
18 Which wise men have ever told, and have not concealed, as they obtained it from their fathers;
A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19 Unto whom alone the earth was given, and into whose midst no stranger ever entered.
A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20 All his days is the wicked plagued with pain, and the number of years which are laid by for the tyrant.
Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
21 A sound of terrors is in his ears: during peace will the waster come over him.
A félelem hangja cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!
22 He believeth not that he shall return out of darkness, and he is looked for by the sword.
Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
23 He wandereth abroad for bread, [saying, ] Where is it? he knoweth that there is ready at his hand the day of darkness.
Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24 Distress and anguish terrify him: they assail him with might, as a king prepared for the battle.
Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
25 Because he had stretched out against God his hand, and strengthened himself against the Almighty;
Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
26 [And] he had run against him, with an [extended] neck, with the thick roundings of his bucklers;
Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27 Because he had covered his face with his fat, and had made thick folds of fat on his flanks;
Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
28 And he dwelt in abandoned cities, in houses which none inhabited, which were destined to be ruinous heaps.
És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:
29 [Yet] will he not remain rich, neither will his wealth endure, nor will he attain their perfection on earth.
Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30 He will never depart out of darkness: the flame shall dry up his shoots, and he will depart by the breath of God's mouth.
Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
31 Let him that goeth astray not trust in vanity; for vanity will be what he obtaineth thereby.
Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32 Even before his time will it be overfull, and his branches will not be green.
Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
33 He will shake off like the vine his unripe grapes, and cast off like the olive his blossoms.
Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
34 For the assembly of hypocrites will remain desolate, and fire will consume the tents of bribery.
Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35 They conceive trouble, and bring forth wrong-doing, and their body prepareth deceit.
Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhök csalárdságot érlel.
