Job 14
1 Man born of a woman is short of days, and sated with harrowing trouble.
Az asszonytól született ember rövid életű és háborúságokkal bővelkedő.
2 Like a flower he cometh forth, and is cut down: and he fleeth like a shadow, and remaineth not.
Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.
3 And yet on such a one dost thou open thy eyes, and me thou bringest into judgment with thee?
Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?
4 Who can make a clean thing out of an unclean? not one [thing].
Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.
5 Seeing that his days are determined, the number of his months are [fixed] with thee, that thou hast set his bounds which he cannot pass:
Nincsenek-é meghatározva napjai? Az ő hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.
6 Turn thyself from him that he may recover from his pain, and be able to enjoy like a hired laborer his day.
Fordulj el azért tőle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.
7 For there is hope for the tree: if it be cut down, it may still sprout again, while its young shoot will not cease.
Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az ő hajtásai el nem fogynak.
8 If even its root become old in the earth, and its stock die in the dust:
Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:
9 Yet through the scent of water will it flourish [again], and produce boughs as though It were newly planted.
A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.
10 But man dieth, and lieth powerless: yea, the son of earth departeth—and where is he?
De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van ő?
11 The waters run off from the sea, and the river faileth and drieth up:
Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:
12 So doth man lie down, and riseth not: till the heavens be no more, they will not awake, and will not be roused out of their sleep.
Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az ő álmukból.
13 Oh who would grant that thou mightest hide me in the nether world, that thou mightest conceal me, until thy wrath be appeased, that thou mightest set for me a fixed time, and remember me then! (Sheol h7585)
Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam! (Sheol h7585)
14 Or, when a man dieth, will he live again? all the days of my time of service would I then wait, till [the hour of] my release were come.
Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? Akkor az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.
15 Do thou call, and I will truly answer thee: have a desire for the work of thy hands.
Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.
16 Yet now thou numberest my steps: and thou waitest not with [the punishment of] my sin.
De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!
17 Sealed up in a bag is my transgression, and thou yet addest to my iniquity.
Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bűneimhez.
18 But truly a falling mountain will crumble, and [even] a rock is moved out of its place.
Még a hegy is szétomlik, ha eldől; a szikla is elmozdul helyéről;
19 The water weareth out stones; thou sweepest away their fragments [like] the dust of the earth: and so thou destroyest the hope of man.
A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.
20 Thou assailest him with might without ceasing, till he passeth away: thou changest his countenance, and sendest him off.
Hatalmaskodol rajta szüntelen és ő elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el őt.
21 His children acquire honor, but he knoweth it not: and they are esteemed little, but he perceiveth nothing of them.
Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törődik velök.
22 But his body. on him, feeleth pain, and his soul will mourn for him.
Csak őmagáért fáj még a teste, és a lelke is őmagáért kesereg.
