2 Kings 2
1 And it came to pass, when the Lord was about to take up Elijah by a storm-wind to heaven, that Elijah went out with Elisha' from Gilgal.
Történt, midőn az Örökkévaló fölvitte Élijáhút viharban az égbe, elment Élijáhú meg Elísá Gilgálból.
2 And Elijah said unto Elisha', Remain, I pray thee, here; for the Lord hath sent me as far as Beth-el. But Elisha' said, As the Lord liveth, and as thy soul liveth, I will not leave thee. So they went down to Beth-el.
És szólt Élijáhú Elísához: Maradj csak itt, mert az Örökkévaló Bét-Élbe küldött engem. Mondta Elísá: Él az Örökkévaló és lelked életére, nem hagylak el. Lementek hát Bét-Élbe.
3 And the sons of the prophets that were at Beth-el came forth to Elisha', and said unto him, Knowest thou that today the Lord will take away thy master from thy head? And he said, I also know it; be still.
És kimentek a prófétafiak, kik Bét-Élben voltak, Elísához és szóltak hozzá: Tudod-e, hogy ma el akarja venni az Örökkévaló a te uradat fejedről? Mondta: Én is tudom, hallgassatok!
4 And Elijah said unto him, Elisha', remain, I pray thee, here; for the Lord hath sent me to Jericho. But he said, As the Lord liveth, and as thy soul liveth, I will not leave thee. So they came to Jericho.
És mondta neki Élijáhú: Elísá, maradj csak itt, mert az Örökkévaló Jerichóba küldött engem. Mondta: Él az Örökkévaló és lelked életére nem hagylak el. Oda mentek tehát Jeríchóba.
5 And the sons of the prophets that were at Jericho came near to Elisha', and said unto him, Knowest thou that today the Lord will take away thy master from thy head? And he said, I also know it; be still.
És oda léptek a prófétafiak, kik Jeríchóban voltak, Elísához és szóltak hozzá: Tudod-e, hogy ma el akarja venni az Örökkévaló a te uradat fejedről? Mondta: Én is tudom, hallgassatok!
6 And Elijah said unto him, Remain, I pray thee, here; for the Lord hath sent me to the Jordan. But he said, As the Lord liveth, and as thy soul liveth, I will not leave thee. So these two went on.
És mondta neki Elijáhú: Maradj csak itt, mert az Örökkévaló a Jordánhoz küldött engem. Mondta: Él az Örökkévaló és lelked életére, nem hagylak el. Elmentek tehát mindketten.
7 And fifty men of the sons of the prophets went, and stood opposite [to them] afar off: and those two stood by the Jordan.
De ötven ember a prófétafiak közül ment, és megálltak átellenben messziről; ők ketten pedig megálltak a Jordán mellett.
8 And Elijah took his mantle, and folded it together, and smote the waters, and they were divided hither and thither, and they went, both of them, over on dry ground.
Ekkor vette Élijáhú a köpenyét, összesodorta, ráütött a vízre, ez kétfelé vált, ide és oda; és átkeltek mindketten szárazon.
9 And it came to pass, when they passed over, that Elijah said unto Elisha', Ask what I shall do for thee, before I shall be taken away from thee. And Elisha' said, Let there be, I pray thee, a double portion of thy spirit upon me.
Volt pedig, amint átkeltek, szólt Élijáhú Elísához: Kérj, mit tegyek számodra, mielőtt elvétetném tőled. Mondta Elísá: Legyen tehát szellemedből kétszeresen rajtam.
10 And he said, Thou hast asked a hard thing: if thou see me when I am taken from thee, it shall be so [given] unto thee; but if not, it shall not be.
És mondta: Nehezet kértél! Ha majd látsz engem elvétetve tőled, legyen neked úgy ha pedig nem, nem leszen.
11 And it came to pass, as they went on, speaking as they were going, that, behold, there came a chariot of fire, and horses of fire, and parted them both asunder; and Elijah went up by a storm-wind to heaven.
És volt, a mint folyton mennek és beszélgetnek, íme tüzes szekerek és tüzes lovak, melyek elválasztották őket egymástól; így fölszállt Élijáhú viharban az égbe.
12 And Elisha' saw it, and he cried, My father, my father, the chariot of Israel, and their horsemen. And he saw him no more; and he took hold of his clothes, and rent them in two pieces.
És Elísá látja és így kiált föl: Atyám, atyám, Izraél szekerei ég lovasai! És nem látta őt többé. Ekkor megragadta a ruháit és szétszakította két darabra.
13 And he lifted up the mantle of Elijah that had fallen from him, and went back, and stood by the border of the Jordan;
És fölvette Élijáhú köpenyét, mely leesett róla; arra visszatért és megállott a Jordán partján.
14 And he took the mantle of Elijah that had fallen from him, and smote the waters, and said, Where is the Lord the God of Elijah? and when he also had smitten the waters, they parted hither and thither; and Elisha' passed over.
Vette Élijáhú köpenyét, mely leesett róla, ráütött a vízre és mondta: Hol az Örökkévaló, Élijáhú Istene? Ő is ráütött a vízre, az kétfelé vált, ide és oda, és átkelt Elísá.
15 And when the sons of the prophets who were at Jericho, at a distance, saw him, they said, The spirit of Elijah Doth rest on Elisha'. And they came forth to meet him, and bowed themselves unto him to the ground.
És látták őt a prófétafiak, kik átellenben Jeríchóban voltak, és mondták: rajta nyugszik Elijáhú szelleme Elísán. Elejébe mentek és földre borultak előtte.
16 And they said unto him, Behold now, there are among thy servants fifty strong men; let them go, we pray thee, and seek thy master; peradventure the Spirit of the Lord hath taken him up, and cast him upon one of the mountains, or into one of the valleys. And he said, Ye must not send.
És szóltak hozzá: Íme, kérlek, van szolgáidnál ötven derék ember; hadd menjenek és keressék uradat, hátha elvitte őt az Örökkévaló szelleme és vetette őt a hegyek egyikére vagy a völgyek egyikébe. De mondta: Ne küldjetek.
17 And they urged him till he was ashamed, when he said, Send. And they sent fifty men; and they sought three days, but found him not.
De midőn unszolták, amíg megszégyelték, mondta: Küldjetek! Küldtek tehát ötven embert, keresték három napig, de nem találták.
18 And they returned again to him, for he had remained at Jericho; and he then said unto them, Did I not say unto you, Ye should not go?
Midőn visszatértek hozzá, ő ugyanis Jeríchóban maradt, szólt hozzájuk: Nemde mondtam nektek, ne menjetek?
19 And the men of the city said unto Elisha', Behold, I pray thee, the situation of this city is good, as my Lord seeth; but the water is bad, and the land causeth untimely births.
És szóltak a város emberei Elísához: Íme, kérlek, a város fekvése jó, amint uram látja, de a víz rossz és a föld emberpusztító.
20 And he said, Fetch me a new flask, and put salt therein: and they fetched it to him.
Erre mondta: Hozzatok nekem új csészét és tegyetek bele sót. És hoztak neki.
21 And he went forth unto the spring of the waters, and cast therein the salt, and said, Thus hath said the Lord, I have healed these waters; there shall not be from there any more death or untimely births.
Kiment a víz forrásához és belevetett sót; mondta: Így szól az Örökkévaló: Meggyógyítottam e vizet, nem lesz többé onnan halál s emberpusztítás.
22 So the waters were healed unto this day, according to the word of Elisha' which he spoke.
S meggyógyult a víz mind e mai napig, Elísá szava szerint, melyet szólt.
23 And he went up from there to Beth-el: and as he was going up by the way, there came forth young lads out of the city, and they mocked him, and said unto him, Go up, bald-head! go up, bald-head!
Fölment onnan Bét-Élbe; a mint pedig fölment az úton, kis fiúk jöttek ki a városból, kicsúfolták őt és mondták neki: Jöjj föl, kopasz, jöjj föl kopasz!
24 And he turned back, and looked on them, and cursed them in the name of the Lord; and there came forth two she-bears out of the forest, and tore of them forty and two boys.
Ekkor hátrafordult, látta őket és megátkozta, az Örökkévaló nevében; erre kijött az erdőből két nőstény medve, és széthasított közülök negyvenkét gyermeket.
25 And he went from there to mount Carmel, and from there he returned to Samaria.
És elment onnan a Karmel hegyére; onnan pedig visszatért Sómrónba.
