1 Kings 20
1 And Ben-hadad the king of Syria assembled all his host together: and thirty and two kings were with him, and horses, and chariots; and he went up and besieged Samaria, and made war against it.
És Benhadád, Siria királya összegyűjté egész seregét, és harminczkét király volt ő vele és nagyon sok ló és szekér, és felméne és megszállá Samariát, és ostromolni kezdte azt.
2 And he sent messengers to Achab the king of Israel into the city;
És követeket küldött Akhábhoz, az Izráel királyához a városba;
3 And he said unto him, Thus hath said Ben-hadad, Thy silver and thy gold are mine; thy wives also and thy children, even the best, are mine.
És azt izené néki: Azt mondja Benhadád: A te ezüstöd és aranyad az enyém, a te feleségeid is és a te szép fiaid is az enyémek.
4 And the king of Israel answered and said, According to thy word, my Lord, O king, thine am I, and all that I have.
És felele az Izráel királya, és monda: A mint megmondottad uram, király, tiéd vagyok mindenekkel, a melyeket bírok.
5 And the messengers returned, and said, Thus hath said Ben-hadad, to say [to thee], I have indeed sent unto thee, saying, Thou shalt give unto me thy silver, and thy gold, and thy wives, and thy children;
Megtérvén pedig a követek, mondának: Azt mondja Benhadád: Miután hozzád küldöttem, és azt izentem, hogy a te ezüstödet és aranyadat és a te feleségeidet és fiaidat add nékem;
6 Nevertheless, about this time tomorrow will I send my servants unto thee, and they shall search through thy house, and the houses of thy servants; and it shall be, that whatsoever is pleasant in thy eyes, they shall place it in their hand, and take it away.
Azért holnap ilyenkor elküldöm az én szolgáimat hozzád, és felkutatják a te házadat, és a te szolgáid házait; és kezekhez veszik, a mi csak kedves előtted, és elhozzák.
7 Then did the king of Israel call for all the elders of the land, and said, Mark, I pray you, and see that this man seeketh mischief; for he hath sent unto me for my wives, and for my children, and for my silver, and for my gold, and I have not refused them to him.
Akkor egybehívá az Izráel királya mind az ország véneit, és monda: Vegyétek eszetekbe, és lássátok meg, minemű gonosz szándékkal van ez; mert hozzám küldött az én feleségeimért és gyermekeimért, ezüstömért és aranyomért, és meg nem tagadtam tőle.
8 And all the elders and all the people said unto him, Thou must not hearken, nor consent.
És mondának néki a vének mindnyájan, és az egész nép: Ne engedj néki, és az ő akaratját be ne teljesítsd.
9 Wherefore he said unto the messengers of Ben-hadad, Say to my lord the king, all that thou didst send for to thy servant at the first will I do; but this thing I am not able to do. And the messengers went away, and brought him word again.
És ő monda a Benhadád követeinek: Mondjátok meg az én uramnak, a királynak: Mindazokat, a melyek felől először izentél a te szolgádnak, megcselekszem, de ezt a dolgot nem tehetem meg. Így elmenvén a követek, megmondák néki a választ.
10 And Ben-hadad then sent unto him, and said, May the gods do so unto me, and continue to do so, if the dust of Samaria shall suffice for handfuls for all the people that are in my train.
Akkor hozzá külde Benhadád, és monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek és úgy segéljenek, hogy Samariának minden pora sem elég, hogy a velem való nép közül mindeniknek csak egy-egy marokkal is jusson!
11 And the king of Israel answered and said, Speak, Let him that girdeth on the armor not boast himself as he that putteth it off.
És felele az Izráel királya, mondván: Mondjátok meg néki: Ne kérkedjék úgy, a ki fegyverbe öltözik, mint a ki már leveti a fegyvert!
12 And it came to pass, when he heard this message, as he was drinking, he and the kings in the pavilions, that he said unto his servants, Get ready for the attack. And they got ready for the attack against the city.
Meghallván pedig ezt a választ, mikor ő ivott a királyokkal a sátorokban, monda az ő szolgáinak: Vegyétek körül a várost! És azok körülvevék azt.
13 And, behold, there approached a certain prophet unto Achab the king of Israel, and said, Thus hath said the Lord, Hast thou seen all this great multitude? behold, I will deliver it into thy hand this day; and thou shalt know that I am the Lord.
És ímé egy próféta méne Akhábhoz, az Izráel királyához, a ki ezt mondá: Azt mondja az Úr: Avagy nem láttad-é mindezt a nagy sokaságot: ímé e mai napon kezedbe adom azt, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr!
14 And Achab said, By whom? And he said, Thus hath said the Lord, By means of the young men of the princes of the provinces. Then said he, Who shall order the battle? And he said, Thou.
Monda pedig Akháb: Ki által? És felele: Azt mondja az Úr: A tartományok fejedelmeinek ifjai által. Akkor monda Akháb: Ki kezdje meg a harczot? És felele: Te!
15 He then numbered the young men of the princes of the provinces, and they were two hundred and thirty-two: and after them he numbered all the people, all the children of Israel, seven thousand strong.
Megszámlálá azért a tartományok fejedelmeinek ifjait, a kik kétszázharminczketten voltak; ezekután megszámlálá mind az Izráel fiainak is minden népét, hétezer embert.
16 And they went out at midday; while Ben-hadad was drinking himself drunk in the pavilions, he and the kings, the thirty and two kings that helped him.
És elindulának délben. Benhadád pedig ott ivott a királyokkal a sátorokban, és lerészegedett ő és a harminczkét király, a ki segítségére jött vele.
17 And the young men of the princes of the provinces went out at first; and Ben-hadad sent out, and they told him, saying, Some men are come out of Samaria.
És a tartományok fejedelmeinek ifjai vonultak ki legelőször. Benhadád pedig elkülde, és megmondották néki, ezt mondván: Valami férfiak jöttek ki Samariából!
18 And he said, If they be come out for peace, catch them alive; and if they be come out for war, alive must ye catch them.
És monda: Akár békességért jöttek ki, fogjátok meg őket elevenen; akár viadalért jöttek ki, fogjátok el őket elevenen.
19 So these, the young men of the princes of the provinces, came out of the city, with the army which followed them.
De mikor kivonultak a városból a tartományok fejedelmeinek ifjai és a sereg, a mely őket követte:
20 And they slew every one his man; and the Syrians fled, and Israel pursued them: and Ben-hadad the king of Syria escaped on a horse with the horsemen.
Mindenik vágni kezdte azt, a ki eléje került, és elfutottak a Siriabeliek, az Izráel pedig kergette őket, és megfutott maga Benhadád, Siria királya is lovon a lovagokkal együtt.
21 And the king of Israel went out, and smote the horses and chariots, and inflicted on the Syrians a great defeat.
És azután kivonult az Izráel királya, és megveré mind a lovagokat, mind a szekereket, és megveré a Siriabelieket nagy csapással.
22 And the prophet approached unto the king of Israel, and said unto him, Go, strengthen thyself, and mark, and see what thou hast to do; for at the return of the year the king of Syria will come up against thee.
És méne az Izráel királyához egy próféta, és ezt mondá néki: Menj el, erősítsd meg magad, és vedd eszedbe és lásd meg, mit kelljen cselekedned, mert esztendő mulva ismét feljő Siria királya ellened.
23 And the servants of the king of Syria said unto him, Gods of the mountains are their gods; therefore they prevailed over us; but let us fight against them in the plain, [and see] whether we shall not prevail over them.
A siriabeli király szolgái pedig mondának néki: A hegyeknek istenei az ő isteneik, azért győztek le bennünket; de vívjunk csak meg velök a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-é őket?
24 But do this thing, Remove the kings, every one from his place, and appoint governors in their rooms;
És tedd ezt: Küldd el a királyokat, mindeniket a maga helyéről; és állíts hadnagyokat helyettök,
25 And thou, number for thyself an army, like the army that thou hast lost, horse for horse, and chariot for chariot: and we will fight against them in the plain, [and see] whether we shall prevail over them. And he hearkened unto their voice, and did so.
És szervezz magadnak olyan sereget, mint az volt, a melyet elvesztettél, és olyan lovakat és szekereket, mint amazok voltak; és vívjunk meg velök a síkon, és meglátod, ha le nem győzzük-é őket? És engede az ő szavoknak, és akképen cselekedék.
26 And it came to pass at the return of the year, that Ben-hadad numbered the Syrians, and went up to Aphek, to the war with Israel.
Mikor azért az esztendő elmult, rendbeszedte Benhadád a Siriabelieket, és feljöve Afekbe, hogy hadakozzék az Izráel ellen.
27 And the children of Israel were numbered, and provisioned, and went [out] against them: and the children of Israel encamped opposite to them like two little flocks of goats; but the Syrians filled the country.
De az Izráel fiai összeszámláltattak és elláttattak élelemmel, és eleikbe menének azoknak. Táborba szállván pedig az Izráel fiai, amazokhoz képest olyanok voltak, mint két kicsiny kecskenyájacska; míg a Siriabeliek ellepték a földet.
28 And there approached the man of God, and spoke unto the king of Israel, and said, Thus hath said the Lord, Forasmuch as the Syrians have said, “A God of the hills is the Lord, but he is not God of the valleys”: will I deliver all this great multitude into thy hand; and ye shall know that I am the Lord.
Jött vala pedig egy Isten embere, és szóla az Izráel királyának, mondván: Azt mondja az Úr: Azért mert a Siriabeliek azt mondották, hogy csak a hegyeknek Istene az Úr, és nem a völgyeknek Istene is: mindezt a nagy sokaságot a te kezedbe adom, hogy megismerjétek, hogy én vagyok az Úr.
29 And they encamped one opposite the other for seven days. And it happened, that on the seventh day the battle took place: and the children of Israel smote the Syrians a hundred thousand men on foot in one day.
És ott táboroztak egészen velök szemben hetednapig. A hetedik napon azután megütköztek, és az Izráel fiai levágtak a Siriabeliek közül egy nap százezer gyalogost.
30 But those that were left fled to Aphek, into the city; but the city-wall fell upon the twenty and seven thousand men that had been left. And Ben-hadad fled, and came into the city, into an innermost chamber.
És a többiek elmenekültek Afek városába; de a falak rászakadtak a megmaradott huszonkétezer emberre, és Benhadád is elfutott és ott bolyongott a városban kamaráról-kamarára.
31 And his servants said unto him, Behold now, we have heard that the kings of the house of Israel are kindly kings; let us, we pray thee, put sackcloth on our loins, and ropes upon our heads, and go out to the king of Israel; peradventure he may save thy life.
És mondának néki az ő szolgái: Ímé hallottuk, hogy az Izráel házának királyai kegyelmes királyok, azért hadd öltözzünk zsákokba, és vessünk köteleket a mi nyakunkba, és menjünk ki az Izráel királyához, talán életben hagyja a te lelkedet.
32 So they girded sackcloth on their loins, and ropes on their heads, and came to the king of Israel, and said, Thy servant Ben-hadad hath said, I pray thee, let me live. And he said, Is he yet alive? he is my brother.
És zsákokba öltözének, és köteleket vetének nyakokba, és elmenének az Izráel királyához, és mondának: A te szolgád, Benhadád, ezt mondja: Hagyd életben kérlek, az én lelkemet! És monda: Él-e még? én atyámfia ő!
33 Now the men took it for a good sign, and hastened and caught at his word, whether it was his earnest; and they said, Thy brother Ben-hadad! But he said, Go ye, bring him. Then came Ben-hadad forth to him; and he caused him to come up into the chariot.
És a férfiak jó jelnek vették azt, és gyorsan megragadták a szót, és mondának: A te atyádfia Benhadád él. És monda: Menjetek, és hozzátok ide őt. Kijöve azért ő hozzá Benhadád, és felülteté őt az ő szekerébe,
34 And he said unto him, The cities, which my father took from thy father, will I restore; and thou canst lay out for thyself streets in Damascus, as my father laid out in Samaria. “And I for my part will send thee away with this covenant.” So he made a covenant with him, and sent him away.
És monda néki: A városokat, a melyeket elvett volt az én atyám a te atyádtól, azokat visszaadom, és csinálj magadnak utczákat Damaskusban, mint az én atyám csinált volt Samariában; én ezzel a kötéssel bocsátlak el téged. És szövetséget kötött vele, és elbocsátá őt.
35 And a certain man of the sons of the prophets said unto his companion, By the word of the Lord, smite me, I pray thee. But the man refused to smite him.
Egy férfiú pedig a próféták fiai közül monda az ő felebarátjának az Úr beszéde szerint: Verj meg engem kérlek; de ez nem akará őt megverni.
36 Then said he unto him, Forasmuch as thou hast not obeyed the voice of the Lord, behold, when thou goest away from me, a lion shall slay thee. And he went away from him, when a lion found him, and slew him.
Akkor monda néki: Azért, mert nem engedtél az Úr szavának: ímé mihelyt én tőlem elmégy, megöl téged az oroszlán. És a mikor elment ő tőle, találá őt egy oroszlán, és megölé.
37 Then he met with another man, and said, Smite me, I pray thee. And the man smote him, smiting and wounding [him].
Talála azután más férfiat, a kinek monda: Kérlek, verj meg engem. És megveré az annyira, hogy megsebesítette.
38 And the prophet then went, and placed himself before the king on the way, and disguised himself with a bandage over his eyes.
És elméne a próféta, és az útfélen a király elé álla és elváltoztatá magát szemeit bekötözvén.
39 And as the king passed by, he cried unto the king, and said, Thy servant went out into the midst of the battle; and, behold, a man turned aside, and brought unto me a man, and said, Guard this man; if by any means he be missing, then shall thy life be [forfeit] for his life, or else thou shalt weigh me down a talent of silver.
Mikor pedig arra ment el a király, kiálta a királyhoz, és monda: A te szolgád kiment volt a hadba, és ímé egy férfiú eljövén, hoza én hozzám egy férfiút, és monda: Őrizd meg ezt a férfiút; ha elszaladánd, meg kell halnod érette, vagy egy tálentom ezüstöt fizetsz.
40 But it happened as thy servant was Busy here and there, that he was gone. And the king of Israel said unto him, So is thy sentence: thou thyself hast decided it.
És mialatt a te szolgádnak itt és amott dolga volt, az az ember már nem volt. És monda néki az Izráel királya: Az a te ítéleted; magad akartad.
41 And he hastened, and removed the bandage from his eyes; and the king of Israel recognized him that he was one of the prophets.
És mindjárt elvevé a kötést az ő szeméről, és megismeré őt az Izráel királya, hogy a próféták közül való.
42 And he said unto him, Thus hath said the Lord, Because thou hast let go out of thy hand the man whom I had caught in my net, therefore shall thy life be the forfeit for his life, and thy people for his people.
És monda néki: Ezt mondja az Úr: Mert elbocsátottad kezedből a férfiút, a kit én halálra szántam, azért lelked lészen lelkéért, és néped népéért.
43 And the king of Israel went to his house low-spirited and displeased, and he came to Samaria.
És házához méne az Izráel királya szomorú és megbúsult szívvel, és méne Samariába.
