Psalms 77
1 For the end, for Idithun, a Psalm of Asaph. I cried to the Lord with my voice, yes, my voice [was addressed] to God; and he gave heed to me.
a karmesternek. Jedútún számára. Ászáftól. Zsoltár. Hangommal az Istenhez hadd kiáltok, hangommal az Istenhez, és ő figyel reám.
2 In the day of mine affliction I earnestly sought the Lord; [even] with my hands by night before him, and I was not deceived; my soul refused to be comforted.
Szorultságom napján az Urat kerestem; kezem éjjel kinyújtva van s nem dermed meg, vonakodott lelkem megvigasztalódni.
3 I remembered God, and rejoiced; I poured out my complaint, and my soul fainted. (Pause)
Istenre ha emlékezem, sóhajtanom kell; ha gondolkodom, elborul lelkem. Széla.
4 All mine enemies set a watch [against me]: I was troubled, and spoke not.
Tartod szemem őrzőit, nyugtalankodom s nem beszélhetek.
5 I considered the days of old, and remembered ancient years.
Elgondolom a hajdankor napjait, az ősidőknek éveit.
6 And I meditated; I communed with my heart by night, and diligently searched my spirit, [saying],
Ha emlékezem éjjel hárfajátékomra, gondolkodnom kell szívemben és fürkész lelkem:
7 Will the Lord cast off for ever? and will he be well pleased no more?
Örökre elvet-e az Úr és nem fog már többé kedvelni?
8 Will he cut off his mercy for ever, even for ever and ever?
Megszünt-e kegyelme mindenkorra, elfogyott-e az igéret nemzedékre meg nemzedékre?
9 Will God forget to pity? or will he shut up his compassions in his wrath? (Pause)
Elfelejtett-e könyörülni Isten, avagy haragban elzárta-e irgalmát? Széla.
10 And I said, Now I have begun; this is the change of the right hand of the Most High.
Azt mondtam: az a szenvedésem, hogy megváltozott a legfelsőnek jobbja.
11 I remembered the works of the Lord; for I will remember your wonders from the beginning.
Emlékezem Jáh cselekedeteire, midőn emlékezem hajdankori csodádról;
12 And I will meditate on all your works, and will consider your doings.
elmélkedem minden tettedről és cselekményeiden elgondolkodom.
13 O God, your way is in the sanctuary; who is a great God as our God?
Isten, szentségben van az utad; ki oly nagy isten, mint az Isten?
14 You are the God that do wonders; you have made known your power among the nations.
Te vagy az Isten, ki csodát mível, tudattad a népek közt erődet.
15 You have with your arm redeemed your people, the sons of Jacob and Joseph. (Pause)
Megváltottad karoddal népedet, Jákób és József fiait. Széla.
16 The waters saw you, O God, the waters saw you, and feared; and the depths were troubled.
Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak a vizek, megremegtek, meg is reszkettek a mélységek.
17 [There was] an abundant sound of waters: the clouds uttered a voice; for your arrows went abroad.
Vizet ömlesztettek a felhők, dörejt hallattak a fellegek, nyilaid is szerte jártak;
18 The voice of your thunder was abroad, and around your lightnings appeared to the world; the earth trembled a quaked.
hallik dörgésed a forgatagban, megvilágították villámok a világot, megreszketett és megrendült a föld.
19 Your way is in the sea, and your paths in many waters, and your footsteps can’t be known.
Tengeren át volt utad és ösvényed nagy vizeken, és nyomdokaid nem voltak fölismerhetők.
20 You did guide your people as sheep by the hand of Moses and Aaron.
Vezetted népedet, mint juhokat, Mózes és Áron által.
