Psalms 59
1 For the end. Destroy not: by David for a memorial, when Saul sent, and watched his house to kill him. Deliver me from mine enemies, O God; and ransom me from those that rise up against me.
Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt. Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!
2 Deliver me from the workers of iniquity, and save me from bloody men.
Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;
3 For, behold, they have hunted after my soul; violent men have set upon me: neither [is it] my iniquity, nor my sin, O Lord.
Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!
4 Without iniquity I ran and directed [my course aright]: awake to help me, and behold.
Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!
5 And you, Lord God of hosts, the God of Israel, draw near to visit all the heathen; pity not any that work iniquity. (Pause)
Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. (Szela)
6 They shall return at evening, and hunger like a dog, and go round about the city.
Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.
7 Behold, they shall utter a voice with their mouth, and a sword is in their lips; for who, [say they], has heard?
Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg?
8 But you, Lord, will laugh them to scorn; you will utterly set at nothing all the heathen.
Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet.
9 will keep my strength, [looking] to you; for you, O God, are my helper.
Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram.
10 [As for] my God, his mercy shall go before me: my God will show me [vengeance] on mine enemies.
Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását.
11 Slay them not, lest they forget your law; scatter them by your power; and bring them down, O Lord, my defender.
Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk!
12 [For] the sin of their mouth, [and] the word of their lips, let them be even taken in their pride.
Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.
13 And for [their] cursing and falsehood shall utter destruction be denounced: [they shall fall] by the wrath of utter destruction, and shall not be; so shall they know that the God of Jacob is Lord of the ends of the earth. (Pause)
Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. (Szela)
14 They shall return at evening, and be hungry as a dog, and go round about the city.
Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.
15 They shall be scattered hither and there for meat; and if they be not satisfied, they shall even murmur.
Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.
16 But I will sing to your strength, and in the morning will I exult [in] your mercy; for you have been my supporter, and my refuge in the day of mine affliction.
Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján.
17 [You are] my helper; to you, my God, will I sing; you are my supporter, O my God, [and] my mercy.
Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!
