Psalms 56

1 For the end, concerning the people that were removed from the sanctuary, by David for a memorial, when the Philistines caught him in Geth. Have mercy upon me, O God; for man has trodden me down; all the day long he warring has afflicted me.

Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

2 Mine enemies have trodden me down all the day from the dawning of the day; for there are many warring against me.

Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!

3 They shall be afraid, but I will trust in you.

Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

4 In God I will praise my words; all the day have I hoped in God; I will not fear what flesh shall do to me.

Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

5 All the day long they have abominated my words; all their devices [are] against me for evil.

Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

6 They will dwell near and hide [themselves]; they will watch my steps, accordingly as I have waited patiently in my soul.

Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

7 You will on no account save them; you will bring down the people in wrath.

Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

8 O God, I have declared my life to you; you has set my tears before you, even according to your promise.

Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

9 Mine enemies shall be turned back, in the day wherein I shall call upon you; behold, I know that you are my God.

Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

10 In God, will I praise [his] word; in the Lord will I praise [his] saying.

Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.

11 I have hoped in God; I will not be afraid of what man shall do to me.

Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

12 The vows of your praise, O God, which I will pay, are upon me.

Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat;

13 For you have delivered my soul from death, and my feet from sliding, that I should be well-pleasing before God in the land of the living.

Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.