Psalms 44
1 For the end, a Psalm for instruction, for the sons of Core. O God, we have heard with our ears, our fathers have told us, the work which you wrought in their days, in the days of old.
Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.
2 Your hand utterly destroyed the heathen, and you did plant them: you did afflict the nations, and cast them out.
Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.
3 For they inherited not the land by their [own] sword, and their [own] arm did not deliver them; but your right hand, and your arm, and the light of your countenance, because you were well pleased in them.
Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.
4 You are indeed my King and my God, who command deliverances for Jacob.
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!
5 In you will we push down our enemies, and in your name will we bring to nothing them that rise up against us.
Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.
6 For I will not trust in my bow, and my sword shall not save me.
Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;
7 For you have saved us from them that afflicted us, and have put to shame them that hated us.
Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
8 In God will we make our boast all the day, and to your name will we give thanks for ever. (Pause)
Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. (Szela)
9 But now you have cast off, and put us to shame; and you will not go forth with our hosts.
Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.
10 You have turned us back before our enemies; and they that hated us spoiled for themselves.
Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.
11 You made us as sheep for meat; and you scattered us among the nations.
Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.
12 You have sold your people without price, and there was no profit by their exchange.
Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.
13 You have made us a reproach to our neighbors, a scorn and derision them that are round about us.
Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.
14 You have made us a proverb among the Gentiles, a shaking of the head among the nations.
Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.
15 All the day my shame is before me, and the confusion of my face has covered me,
Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.
16 because of the voice of the slanderer and reviler; because of the enemy and avenger.
A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.
17 All these things are come upon us: but we have not forgotten you, neither have we dealt unrighteously in your covenant.
Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.
18 And our heart has not gone back; but you have turned aside our paths from your way.
Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:
19 For you have laid us low in a place of affliction, and the shadow of death has covered us.
Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.
20 If we have forgotten the name of our God, and if we have spread out our hands to a strange god; shall not God search these things out?
Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:
21 for he knows the secrets of the heart.
Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.
22 For, for your sake we are killed all the day long; we are counted as sheep for slaughter.
Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.
23 Awake, therefore sleep you, O Lord? arise, and do not cast [us] off for ever.
Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!
24 Therefore turn you your face away, [and] forget our poverty and our affliction?
Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?
25 For our soul has been brought down to the dust; our belly has cleaved to the earth.
Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.
26 Arise, O Lord, help us, and redeem us for your name's sake.
Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!
