Psalms 38
1 A Psalm of David for remembrance concerning the Sabbath-day. O Lord, rebuke me not in your wrath, neither chasten me in your anger.
Zsoltár Dávidtól. Emlékeztetésül. Őrökkévaló, ne a te haragodban büntess engem, és ne hevedben fenyíts engem!
2 For your weapons are fixed in me, and you have pressed your hand heavily upon me.
Mert nyílaid belém sülyedtek és reám sülyedt a kezed.
3 For there is no health in my flesh because of your anger; there is no peace to my bones because of my sins.
Nincs épség húsomban haragvásod miatt, nincs egészség csontjaimban vétkem miatt.
4 For my transgressions have gone over mine head: they have pressed heavily upon me like a weighty burden.
Mert bűneim túlhaladtak fejemen, nehéz teherhént nagyon is nehezek nekem.
5 My bruises have become noisome and corrupt, because of my foolishness.
Megbűzhödtek, senyvedtek sebeim oktalanságom miatt.
6 I have been wretched and bowed down continually: I went with a mourning countenance all the day.
Lehorgadtam. meggörnyedtem felette nagyon, egész nap elbúsultan jártam.
7 For my soul is filled with mockings; and there is no health in my flesh.
Mert ágyékaim telve vannak üszöggel és nincsen épség húsomban.
8 I have been afflicted and brought down exceedingly: I have roared for the groaning of my heart.
Megdermedtem és megtörődtem felette nagyon, ordítottam szívem sohajtásától.
9 But all my desire is before you; and my groaning is not hidden from you.
Uram, előtted minden hivánságom, és nyögésem nincs elrejtve előled.
10 My heart is troubled, my strength has failed me; and the light of mine eyes is not with me.
Szívem hánytorog, elhagyott erőm, szemeim világossága – az sincs meg nálam.
11 My friends and my neighbors drew near before me, and stood still; and my nearest of kin stood afar off.
Barátaim és társaim csapásommal szemben félre állanak, és a hozzám közel levők messzünnen álltak meg.
12 While they pressed hard upon me that sought my soul: and they that sought my hurt spoke vanities, and devised deceits all the day.
Tőrt vetettek, kik életemre törnek, és a kik bajomat keresik, veszedelmeket beszélnek, és csalásokat szólnak egész nap.
13 But I, as a deaf man, heard not; and was as a dumb man not opening his mouth.
De én akár a süket nem hallok és akár a néma, a ki nem nyitja föl száját.
14 And I was as a man that hears not, and who has no reproofs in his mouth.
Olyan lettem mint férfi, a ki nem hall, s a kinek szájában nincsenek ellenvetések.
15 For I hoped in you, O Lord: you will hear, O Lord my God.
Mert reád, Örökkévaló, várakoztam, te felelsz majd Uram, Istenem.
16 For I said, Lest mine enemies rejoice against me: for when my feet were moved, they spoke boastingly against me.
Mert azt mondtam: csak ne örüljenek rajtam, midőn lábam megtántorodott, fenhéjáztak ellenem.
17 For I am ready for plagues, and my grief is continually before me.
Mert én bukásra vagyok elkészülve, és fájdalmam mindég előttem van.
18 For I will declare mine iniquity, and be distressed for my sin.
Mert jelentem bűnömet, aggódom vétkem miatt.
19 But mine enemies live, and are mightier than I: and they that hate me unjustly are multiplied.
De ellenségeim életben vannak, hatalmasak, és sokan vannak, kik engem hazugul gyűlölnek:
20 They that reward evil for good slandered me; because I followed righteousness.
s a kik rosszal fizetnek jóért, megvádolnak azért, hogy jóra törekedtem.
21 Forsake me not, O Lord my God: depart not from me.
Ne hagyj el, Örökkévaló; Istenem, ne légy távol tőlem.
22 Draw near to my help, O Lord of my salvation.
Siess segítségemre, Uram, segedelmem!
