Psalms 102
1 A Prayer for the Poor; when he is deeply afflicted, and pours out his supplication before the Lord. Hear my prayer, O Lord, and let my cry come to you.
Imádság, egy szegény számára, midőn ellankad és az Örökkévaló előtt kiönti panaszát. Örökkévaló, halljad imámat, s fohászkodásom jusson hozzád!
2 Turn not away your face from me: in the day [when] I am afflicted, incline your ear to me: in the day [when] I shall call upon you, speedily hear me.
Ne rejtsd el arczodat tőlem szorultságom napján; hajlítsd hozzám füledet, amely napon felkiáltok, gyorsan hallgass meg!
3 For my days have vanished like smoke, and my bones have been parched like a stick.
Mert füstben enyésztek el napjaim, és csontjaim átizzottak mint égéstől.
4 I am blighted like grass, and my heart is dried up; for I have forgotten to eat my bread.
Megveretett, mint a fű, úgy hogy elszáradt a szívem; bizony, elfeledtem megenni kenyeremet.
5 By reason of the voice of my groaning, my bone has cleaved to my flesh.
Nyögésem hangjától odatapadt csontom húsomhoz.
6 I have become like a pelican of the wilderness;
Hasonlítok a puszta pelikánjához, olyan lettem, mint kuvik a romokban.
7 I have become like an owl in a ruined house. I have watched, and am become as a sparrow dwelling alone on a roof.
Virrasztottam s olyan lettem, mint magános madár a háztetőn.
8 All the day long mine enemies have reproached me; and they that praised me have sworn against me.
Egész nap gyaláztak ellenségeim; az ellenem tombolók reám esküdtek.
9 For I have eaten ashes as it were bread, and mingled my drink with weeping;
Mert hamut kenyér gyanánt ettem, s italomat sírással elegyítettem:
10 because of your anger and your wrath: for you have lifted me up, and dashed me down.
indulatod és haragod miatt, mert felkaptál és elhajítottál.
11 My days have declined like a shadow; and I am withered like grass.
Napjaim akár a megnyúlt árnyék, és én elszáradok, mint a fű,
12 But you, Lord, endure for ever, and your memorial to generation and generation.
De te, Örökkévaló, örökké trónolsz, s neved nemzedékig meg nemzedékig tart.
13 You shall arise, and have mercy upon Sion: for [it is] time to have mercy upon her, for the set time is come.
Te majd felkelsz, irgalmazol Cziónnak, mert ideje, hogy kegyelmezz neki, mert eljött a határidő;
14 For your servants have taken pleasure in her stones, and they shall pity her dust.
mert szolgáid kedvelik a köveit és porát kegyelik.
15 So the nations shall fear your name, O Lord, and all kings your glory.
S majd félik a nemzetek az Örökkévaló nevét, s mind a föld királyai dicsőségedet;
16 For the Lord shall build up Sion, and shall appear in his glory.
mert megépítette az Örökkévaló Cziónt, megjelent az ő dicsőségében.
17 He has had regard to the prayer of the lowly, and has not despised their petition.
Odafordult a hontalanok imájához, s nem vetette meg imádságukat.
18 Let this be written for another generation; and the people that shall be created shall praise the Lord.
Fölíratik ez az utóbbi nemzedék számára, s a megteremtendő nép majd dícséri Jáht:
19 For he has looked out from the height of his sanctuary; the Lord looked upon the earth from heaven;
hogy letekintett szent magasságából, az Örökkévaló az égből a földre nézett,
20 to hear the groaning of the fettered ones, to loosen the sons of the slain;
hogy meghallgassa a fogolynak jajgatását, hogy megoldozza a halál fiait;
21 to proclaim the name of the Lord in Sion, and his praise in Jerusalem;
hogy hirdessék Cziónban az Örökkévaló nevét és dícséretét Jeruzsálemben,
22 when the people are gathered together, and the kings, to serve the Lord.
mikor népek gyűlnek együvé és királyságok, hogy szolgálják az Örökkévalót.
23 He answered him in the way of his strength: tell me the fewness of my days.
Megsanyargatta az úton erőmet, megrövidítette napjaimat.
24 Take me not away in the midst of my days: your years [are] through all generations.
Azt mondom: Istenem, el ne ragadj napjaim felében, nemzedéken meg nemzedékeken át a te éveid!
25 In the beginning you, O Lord, did lay the foundation of the earth; and the heavens are the works of your hands.
Hajdanában alapítottad a földet s kezeid műve az ég;
26 They shall perish, but you remain: and [they all] shall wax old as a garment; and as a vesture shall you fold them, and they shall be changed.
ők elvesznek, de te megállasz, s mindannyian mint a ruha elkopnak: mint az öltözetet váltod őket, s ők elváltoznak.
27 But you are the same, and your years shall not fail.
De te ugyanaz vagy, és éveidnek nincsen vége.
28 The children of your servants shall dwell [securely], and their seed shall prosper for ever.
Szolgáid fiai lakni fognak s magzatjuk megszilárdul előtted.
