Job 9
1 Then Job answered and said,
Felelt Jób és mondta:
2 I know of a truth that it is so: for how shall a mortal man be just before the Lord?
Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
3 For if he would enter into judgment with him, [God] would not listen to him, so that he should answer to one of his charges of a thousand.
Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
4 For he is wise in mind, and mighty, and great: who has hardened himself against him and endured?
Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
5 Who wears out the mountains, and [men] know it not: who overturns them in anger.
A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
6 Who shakes the [earth] under heaven from its foundations, and its pillars totter.
a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
7 Who commands the sun, and it rises not; and he seals up the stars.
a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
8 Who alone has stretched out the heavens, and walks on the sea as on firm ground.
kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
9 Who makes Pleias, and Hesperus, and Arcturus, and the chambers of the south.
teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
10 Who does great and unsearchable things; glorious also and excellent things, innumerable.
a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
11 If ever he should go beyond me, I shall not see him: if he should pass by me, neither thus have I known [it].
lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
12 If he would take away, who shall turn him back? or who shall say to him, What have you done?
ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
13 For [if] he has turned away [his] anger, the whales under heaven have stooped under him.
Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
14 Oh then that he would listen to me, or judge my cause.
hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
15 For though I be righteous, he will not listen to me: I will entreat his judgment.
A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
16 And if I should call and he should not listen, I can’t believe that he has listened to my voice.
Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
17 Let him not crush me with a dark storm: but he has made by bruises many without cause.
A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
18 For he suffers me not to take breath, but he has filled me with bitterness.
Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
19 For indeed he is strong in power: who then shall resist his judgment?
Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
20 For though I should seem righteous, my mouth will be profane: and though I should seem blameless, I shall be proved perverse.
Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
21 For even if I have sinned, I know it not [in] my soul: but my life is taken away.
Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
22 Therefore I said, Wrath slays the great and mighty man.
Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
23 For the worthless die, but the righteous are laughed to scorn.
Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
24 For they are delivered into the hands of the unrighteous [man]: he covers the faces of the judges [of the earth]: but if it be not he, who is it?
Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
25 But my life is swifter than a post: [my days] have fled away, and they knew it not.
Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
26 Or again, is there a trace of [their] path [left] by ships? or is there one of the flying eagle as it seeks [its] prey?
Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
27 And if I should say, I will forget to speak, I will bow down my face and groan;
Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
28 I quake in all my limbs, for I know that you will not leave me alone [as] innocent.
megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
29 But since I am ungodly, why have I not died?
Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
30 For if I should wash myself with snow, and purge myself with pure hands,
Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
31 you had thoroughly plunged me in filth, and my garment had abhorred me.
akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
32 For you are not man like me, with whom I could contend, that we might come together to judgment.
Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
33 Would that [he] our mediator were [present], and a reprover, and one who should hear [the cause] between both.
Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
34 Let him remove [his] rod from me, and let not his fear terrify me:
Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
35 so shall I not be afraid, but I will speak: for I am not thus conscious [of guilt].
majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.
