Job 4
1 Then Eliphaz the Thaemanite answered and said,
És felele a témáni Elifáz, és monda:
2 Hast you been often spoken to in distress? but who shall endure the force of your words?
Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
3 For whereas you have instructed many, and have strengthened the hands of the weak one,
Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerősítetted;
4 and have supported the failing with words, and have imparted courage to feeble knees.
A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
5 Yet now [that] pain has come upon you, and touched you, you are troubled.
Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
6 Is not your fear [founded] in folly, your hope also, and the mischief of your way?
Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?
7 Remember then who has perished, being pure? or when were the true-hearted utterly destroyed?
Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
8 Accordingly as I have seen men plowing barren places, and they that sow them will reap sorrows for themselves.
A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.
9 They shall perish by the command of the Lord, and shall be utterly consumed by the breath of his wrath.
Az Istennek lehelletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.
10 The strength of the lion, and the voice of the lioness, and the exulting cry of serpents are quenched.
Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
11 The old lion has perished for lack of food, and the lions' whelps have forsaken one another.
Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.
12 But if there had been any truth in your words, none of these evils would have befallen you. Shall not mine ear receive excellent [revelations] from him?
Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
13 But [as when] terror falls upon men, with dread and a sound in the night,
Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.
14 horror and trembling seized me, and caused all my bones greatly to shake.
Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
15 And a spirit came before my face; and my hair and flesh quivered.
Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
16 I arose and perceived it not: I looked, and there, was no form before my eyes: but I only heard a breath and a voice, [saying],
Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
17 What, shall a mortal be pure before the Lord? or a man be blameless in regard to his works?
Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?
18 Whereas he trust not in his servants, and perceives perverseness in his angels.
Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
19 But [as for] them that dwell in houses of clay, of whom we also are formed of the same clay, he smites them like a moth.
Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
20 And from the morning to evening they no longer exist: they have perished, because they can’t help themselves.
Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
21 For he blows upon them, and they are withered: they have perished for lack of wisdom.
Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?
