Job 4
1 Then Eliphaz the Thaemanite answered and said,
Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
2 Hast you been often spoken to in distress? but who shall endure the force of your words?
ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
3 For whereas you have instructed many, and have strengthened the hands of the weak one,
Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
4 and have supported the failing with words, and have imparted courage to feeble knees.
a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
5 Yet now [that] pain has come upon you, and touched you, you are troubled.
Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
6 Is not your fear [founded] in folly, your hope also, and the mischief of your way?
Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
7 Remember then who has perished, being pure? or when were the true-hearted utterly destroyed?
Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
8 Accordingly as I have seen men plowing barren places, and they that sow them will reap sorrows for themselves.
A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
9 They shall perish by the command of the Lord, and shall be utterly consumed by the breath of his wrath.
Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
10 The strength of the lion, and the voice of the lioness, and the exulting cry of serpents are quenched.
Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
11 The old lion has perished for lack of food, and the lions' whelps have forsaken one another.
Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
12 But if there had been any truth in your words, none of these evils would have befallen you. Shall not mine ear receive excellent [revelations] from him?
De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
13 But [as when] terror falls upon men, with dread and a sound in the night,
Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
14 horror and trembling seized me, and caused all my bones greatly to shake.
rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
15 And a spirit came before my face; and my hair and flesh quivered.
S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
16 I arose and perceived it not: I looked, and there, was no form before my eyes: but I only heard a breath and a voice, [saying],
Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
17 What, shall a mortal be pure before the Lord? or a man be blameless in regard to his works?
Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
18 Whereas he trust not in his servants, and perceives perverseness in his angels.
Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
19 But [as for] them that dwell in houses of clay, of whom we also are formed of the same clay, he smites them like a moth.
hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
20 And from the morning to evening they no longer exist: they have perished, because they can’t help themselves.
Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
21 For he blows upon them, and they are withered: they have perished for lack of wisdom.
Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
