Job 32
1 And his three friends also ceased any longer to answer Job: for Job was righteous before them.
S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.
2 Then Elius the son of Barachiel, the Buzite, of the kindred of Ram, of the country of Ausis, was angered: and he was very angry with Job, because he justified himself before the Lord.
Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,
3 And he was also very angry with [his] three friends, because they were not able to return answers to Job, yet set him down for an ungodly man.
s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.
4 But Elius had forborne to give an answer to Job, because they were older than he.
Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.
5 And Elius saw that there was no answer in the mouth of the three men; and he was angered in his wrath.
De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.
6 And Elius the Buzite the son of Barachiel answered and said, I am younger in age, and you are elder, therefore I kept silence, fearing to declare to you my own knowledge.
S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.
7 And I said, It is not time that speaks, though in many years [men] know wisdom:
Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.
8 but there is a spirit in mortals; and the inspiration of the Almighty is that which teaches.
Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.
9 The long-lived are not wise [as such]; neither do the aged know judgment.
Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;
10 Therefore I said, Hear me, and I will tell you what I know.
azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.
11 Listen to my words; for I will speak in your hearing, until you shall have tried [the matter] with words:
Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.
12 and I shall understand as far as you; and, behold, there was no one of you that answered Job his words in argument,
Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.
13 lest you should say, We have found that we have added wisdom to the Lord.
Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!
14 And you have commissioned a man to speak such words.
De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.
15 They were afraid, they answered no longer; they gave up their speaking.
Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.
16 I waited, (for I had not spoken, ) because they stood still, they answered not.
Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?
17 And Elius continued, and said, I will again speak,
Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.
18 for I am full of words, for the spirit of my belly destroys me.
Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.
19 And my belly is as a skin of sweet wine, bound up [and] ready to burst; or as a brazier's laboring bellows.
Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.
20 I will speak, that I may open my lips and relieve myself.
Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.
21 For truly I will not be awed because of man, nor indeed will I be confounded before a mortal.
Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;
22 For I know not how to respect persons: and if otherwise, even the moths would eat me.
mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.
