Job 30
1 But now the youngest have laughed me to scorn, now they reprove me in [their] turn, whose fathers I set at nothing; whom I did not deem worthy [to be with] my shepherd dogs.
És most kaczagnak rajtam, kik korra fiatalabbak nálam, kiknek atyáit megvetettem, hogy nyájam ebei mellé sem helyeztem volna el.
2 Yes, why had I the strength of their hands? for them the full term [of life] was lost.
Kezeik ereje is minek nekem? Rájok nézve elveszett erejük telje,
3 [One is] childless in lack and famine, [such as] they that fled but lately the distress and misery of drought.
szűkölködés és éhezés által kiaszva. A kik bekószálják a sivatagot, a puszta és a pusztaság éjjelét;
4 Who compass the salt places on the sounding [shore], who had salt [herbs] for their food, and were dishonorable and of no repute, in lack of every good thing; who also ate roots of trees by reason of great hunger.
a kik leszakítanak sós füvet a bokor mellett s rekettye gyökere az ő kenyerük.
5 Thieves have risen up against me,
Az emberek köréből kiűzetnek, riadnak rájuk mint a tolvajra.
6 whose houses were the caves of the rocks, who lived under the wild shrubs.
Rettenetes szakadékokban kell lakniok, földi lyukakban és sziklákon.
7 They will cry out among the rustling [bushes].
Bokrok között ordítanak, csalánok alatt verődnek össze.
8 [They are] sons of fools and vile men, [whose] name and glory [are] quenched from off the earth.
Alávalónak fiai, meg név nélkül valónak a fiai, kiverettek az országból.
9 But now I am their music, and they have me for a byword.
De most gúnydaluk vagyok, lettem nekik szóbeszédül.
10 And they stood aloof and abhorred me, and spared not to spit in my face.
Megutáltak, eltávoztak tőlem, s arczomat nem kímélték a köpéstől.
11 For he has opened his quiver and afflicted me: they also have cast off the restraint of my presence.
Mert inamat megoldotta és elsanyarodott, neki eresztették előttem a gyeplőt.
12 They have risen up against [me] on the right hand of [their] offspring; they have stretched out their foot, and directed against me the ways of their destruction.
Jobbról kél a fajzat, lábaimat ellökték, és feltöltötték ellenem veszedelmes ösvényeiket.
13 My paths are ruined; for they have stripped off my raiment: he has shot at me with his weapons.
Lerontották utamat, elősegítik balsorsomat, ők, kiknek nincsen segítőjük.
14 And he has pleaded against me as he will: I am overwhelmed with pains.
Mint széles résen át jönnek, rom matt hömpölyögnek tova.
15 My pains return upon [me]; my hope is gone like the wind, and my safety as a cloud.
Rémség fordult rám, üldözi, mint a szél, nemes voltomat, s eltűnt, mint a felhő, segítségem.
16 Even now my life shall be poured forth upon me; and days of anguish seize me.
És most elomlik bennem a lelkem, elfogtak engem a nyomorúság napjai.
17 And by night my bones are confounded; and my sinews are relaxed.
Az éjszaka levájta rólam csontjaimat, és idegeim nem pihennek.
18 With great force [my disease] has taken hold of my garment: it has compassed me as the collar of my coat.
Nagy erő által elváltozott öltözékem, mint köntösöm nyílása szorít engem.
19 And you have counted me as clay; my portion in dust and ashes.
Lecsapott a sárba, hogy hasonlóvá lettem porhoz, hamuhoz.
20 And I have cried to you, but you hear me not: but they stood still, and observed me.
Fohászkodom hozzád, de nem hallgatsz meg, megálltam és te rám meredtél;
21 They attacked me also without mercy: you have scourged me with a strong hand.
kegyetlenre változol irántam, kezed hatalmával gyűlölsz engemet.
22 And you have put me to grief, and have cast me away from safety.
Felkapsz a szélre, hajtatsz engem és elcsüggesztesz engem üdvösségtől.
23 For I know that death will destroy me: for the earth is the house [appointed] for every mortal.
Mert tudom, halál felé viszel, s minden élőnek találkozó házába.
24 Oh then that I might lay hands upon myself, or at least ask another, and he should do this for me.
Csak rom ellen ne nyújtson ki kezet, ha ugyan dőltében van győzelme!
25 Yet I wept over every helpless man; I groaned when I saw a man in distress.
Avagy nem sírtam-e a nehéz sorsún, nem bánkódott-e lelkem a szűkölködőn?
26 But I, when I waited for good things, behold, days of evils came the more upon me.
Mert jót reméltem és rossz jött, fényre várakoztam és homály jött.
27 My belly boiled, and would not cease: the days of poverty prevented me.
Beleim forrnak s nem csillapodnak, elém törtek a nyomor napjai.
28 I went mourning without restraint: and I have stood and cried out in the assembly.
Elkomorodva járok, napfény nélkül, felállok a gyűlésben – könyörgök.
29 I am become a brother of monsters, and a companion of ostriches.
Testvére lettem a sakáloknak és társa a struczmadaraknak.
30 And my skin has been greatly blackened, and my bones are burned with heat.
Bőröm lefeketéllett rólam, és csontom ég a hévtől.
31 My harp also has been turned into mourning, and my song into my weeping.
Így lett gyásszá a hárfám és lantom síróknak hangjává.
