Job 3
1 After this Job opened his mouth, and cursed his day,
Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.
2 saying,
Megszólalt Jób és mondta:
3 Let the day perish in which I was born, and that night in which they said, Behold a boy!
Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.
4 Let that night be darkness, and let not the Lord regard it from above, neither let light come upon it.
Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.
5 But let darkness and the shadow of death seize it; let blackness come upon it;
Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.
6 let that day and night be cursed, let darkness carry them away; let it not come into the days of the year, neither let it be numbered with the days of the months.
Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.
7 But let that night be pain, and let not mirth come upon it, nor joy.
Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.
8 But let him that curses that day curse it, [even] he that is ready to attack the great whale.
Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.
9 Let the stars of that night be darkened; let it remain [dark], and not come into light; and let it not see the morning star arise:
Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.
10 because it shut not up the gates of my mother's womb, for [so] it would have removed sorrow from my eyes.
Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.
11 For why died I not in the belly? and [why] did I not come forth from the womb and die immediately?
Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?
12 and why did the knees support me? and why did I suck the breasts?
Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?
13 Now I should have lain down and been quiet, I should have slept and been at rest,
Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;
14 with kings [and] councillors of the earth, who gloried in [their] swords;
királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,
15 or with rulers, whose gold was abundant, who filled their houses with silver:
vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 or [I should have been] as an untimely birth proceeding from his mother's womb, or as infants who never saw light.
Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!
17 There the ungodly have burnt out the fury of rage; there the wearied in body rest.
Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.
18 And the men of old time have together ceased to hear the exactor's voice.
Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.
19 The small and great are there, and the servant that feared his lord.
Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.
20 For why is light given to those who are in bitterness, and life to those souls which are in griefs?
Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?
21 who desire death, and obtain it not, digging [for it] as [for] treasures;
Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;
22 and would be very joyful if they should gain it?
kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.
23 Death [is] rest to [such] a man, for God has hedged him in.
A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?
24 For my groaning comes before my food, and I weep being beset with terror.
Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.
25 For the terror of which I meditated has come upon me, and that which I had feared has befallen me.
Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.
26 I was not at peace, nor quiet, nor had I rest; yet wrath came upon me.
Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.
