Job 29
1 And Job continued and said in his parable,
És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
2 Oh that I were as in months past, wherein God preserved me!
Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
3 As when his lamp shone over my head; when by his light I walked through darkness.
mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
4 [As] when I steadfastly pursued my ways, when God took care of my house.
Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
5 When I was very fruitful, and my children were about me;
midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
6 when my ways were moistened with butter, and the mountains flowed for me with milk.
midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
7 When I went forth early in the city, and the seat was placed for me in the streets.
Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
8 The young men saw me, and hid themselves: and all the old men stood up.
megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
9 And the great men ceased speaking, and laid their finger on their mouth.
vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
10 And they that heard [me] blessed me, and their tongue clave to their throat.
előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
11 For the ear heard, and blessed me; and the eye saw me, and turned aside.
Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
12 For I saved the poor out of the hand of the oppressor, and helped the fatherless who had no helper.
Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
13 Let the blessing of the perishing one come upon me; yes, the mouth of the widow has blessed me.
Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
14 Also I put on righteousness, and clothed myself with judgment like a mantle.
Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
15 I was the eye of the blind, and the foot of the lame.
Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
16 I was the father of the helpless; and I searched out the cause which I knew not.
apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
17 And I broke the jaw teeth of the unrighteous; I plucked the spoil out of the midst of their teeth.
Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
18 And I said, My age shall continue as the stem of a palm tree; I shall live a long while.
Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
19 [My] root was spread out by the water, and the dew would lodge on my crop.
gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
20 My glory was fresh in me, and by bow prospered in his hand.
dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
21 [Men] heard me, and gave heed, and they were silent at my counsel.
Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
22 At my word they spoke not again, and they were very gland whenever I spoke to them.
Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
23 As the thirsty earth expecting the rain, so they [waited for] my speech.
s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
24 Were I to laugh on them, they would not believe [it]; and the light of my face has not failed.
Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
25 I chose out their way, and sat chief, and lived as a king in the midst of warriors, as one comforting mourners.
Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
