Job 17
1 I perish, carried away by the wind, and I seek for burial, and obtain [it] not.
Szellemem meg van törve, napjaim elenyésztek, sírok várnak rám!
2 Weary I entreat; and what have I done? and strangers have stolen my goods.
Bizony csúfolkodással illetnek engem, és zaklatásukon kell időznie szememnek.
3 Who is this? let him join hands with me.
Állj jót, kérlek: kezeskedjél értem tenmagadnál! Ki az, ki kezet csap velem?
4 For you have hid their heart from wisdom; therefore you shall not exalt them.
Mert az ő szívöket elzártad az eszességtől, azért nem engeded felülkerekedniök.
5 He shall promise mischief to [his] companions: but [their] eyes have failed for [their] children.
Ki osztályrészért elárul barátot, fiainak szemei el fognak epedni.
6 But you has made me a byword amount the nations, and I am become a scorn to them.
Oda állított engem, hogy példálózzanak népek, s azzá lettem, hogy arczúl köpnek.
7 For my eyes are dimmed through pain; I have been grievously beset by all.
Elhomályosúlt bosszúságtól szemem, s tagjaim akár az árnyék mindannyi.
8 Wonder has seized true men upon this; and let the just rise up against the transgressor.
Eliszonyodnak e miatt az egyenesek, s az ártatlan fölgerjed az istentelen ellen;
9 But let the faithful hold on his own way, and let him that is pure of hands take courage.
és az igaz ragaszkodik útjához s a tiszta kezű gyarapodik szilárdságban.
10 Howbeit, do you all strengthen [yourselves] and come now, for I do not find truth in you.
Azonban ti mindannyian csak jöjjetek újra, de nem találok köztetek bölcset.
11 My days have passed in groaning, and my heart-strings are broken.
Napjaim elmúltak, gondolataim elszakadtak, szívemnek tulajdonai!
12 I have turned the night into day: the light is short because of darkness.
Az éjszakát nappallá teszik, a világosságot közelebbé a sötétségnél
Ha az alvilágot házamul reméltem, a sötétségben megterítette mágyamat, (Sheol h7585)
14 I have called upon death to be my father, and corruption [to be] my mother and sister.
a veremnek így szóltam: atyám vagy! anyám és testvérem! a féregnek:
15 Where then is yet my hope? or [where] shall I see my good?
hol van tehát reménységem, és reménységem – ki látja meg?
